Megérkeztünk

Szóval egy vasárnap repülőre szálltunk június végén, még bőven a foci-EB idején. Nagyjából félig volt tele a repülő, a maszk még kötelező volt, a repülőterek pedig elég üresek.

A megérkezés után első utunk immár hagyományosan a Libockŷ sörözőbe vezetett most is, hiszen ideális helyen van, mert egyébként is itt, a Divoká Šarka megállónál szállnánk át a repülőtéri buszról a villamosra. Klasszikus külvárosi vendéglő, baráti árak, 30 korona körül adnak egy korsót. Különlegessége a helynek, hogy sört is főznek, ott helyben négyfélét.

Nemcsak söröző, étterem is, nagyjából 10 féle étel szerepel a napi ajánlatban. Vasárnap kora délután szinte üres a hely, rajtunk kívül egy asztalnál ülnek még. Gyorsan végzünk, aztán irány a szállás, a Kampához közeli Hotel Kampa. Hogy mennyire nem megy a turizmus, azt jól mutatják az árak, reggelivel együtt a szoba két főre bőven 20 ezer forint alatt, pedig egy remek helyen levő 4 csillagos szállodáról beszélünk.

Hrabal meglepődne

Első utunk a pár lépésre lévő Kövér Egérbe vezet. De sajnos vasárnap zárva van, pedig kíváncsiak lettünk volna egy új helyre. Elindulunk a Károly híd felé, elég furcsa érzés. Szinte magunk vagyunk, alig 20-30 ember sétálgat, nézelődik, és még aki turista, az is jól hallhatóan belföldi. Akiktől angol szót hallunk, többségükben azok is inkább itt lakhatnak. Békeidőben itt lépni nem lehet, a híd az amerikai meg persze angol és német turisták kedvence, sok-sok árussal, rajzolóval, zenésszel.

Irány a Tigris, ez az a hely, ahol a nyitás előtt fél vagy akár egy órával előbb beáll a sorba, aki biztosra akar menni. Na, most nem ez a helyzet: öt körül érkezünk, és simán találunk bent olyan asztalt, ahova le tudunk ülni, pedig nem nevezhető nagynak a hely. Kedves ötvenes cseh pár ül mellettünk, valahonnan vidékről jöttek megnézni Prágát, külföldre még nem mernek, vagy nem akarnak menni. Hrabal, ha lenéz egykori kedvenc sörözőjére, meglepődhet, hogy félig üres asztalokat lát. De a sör továbbra is kitűnő, Pilsner Urquell, a pincérek és a csapos teszik a dolgukat, mind olyanok, hogy akár egy Menzel-filmben is szerepelhetnének, a 60-as években. Eszünk azért egy pivní syrt, sörsajtot, amit a magyar tatárbifsztekhez hasonlóan magunk keverhetünk össze egy kis sörrel lazítva. A sör itt már 52 korona (14-gyel kell szorozni a váltásnál), de azért ahhoz képest, hogy hol vagyunk, így is nagyon megéri. Tapasztalatunk szerint egyébként a két évvel ezelőtti látogatásunkhoz képest itt is emelkedtek az árak, de messze nem annyit, mint Budapesten. Jó tizenöt százalékot átlagosan, de a sör mellett az ételek továbbra is olcsóbbak, mint otthon. Egy rövid séta az Óváros térre – talán még itt vannak a legtöbben.

Az esti program előtt fel kell keresnünk még egy helyet, a Hostinec
U Rotundy, szemben a Körtemplommal, egy igazi cseh kiskocsma, ahova szinte csak helybeliek járnak. Részben a különleges hangulat miatt jövünk, részben pedig azért, mert ahogy halljuk, a hely hamarosan bezár. De nemcsak ezért különleges látogatásunk, hanem azért is, mert éppen ekkor játsszák a cseh-holland meccset a nyolc közé jutásért. Vicces, hogy a meccs Budapesten van, mi meg itt nézzük, egy prágai kiskocsmában. Nagy meglepetésre a csehek győznek, de ahogy látjuk, a helybeliek úgy vannak ezzel, hogy jó-jó, de azért ennél is fontosabb, hogy ugyanolyan jó a Straropramen mint évtizedek óta. Aztán át a „budai” oldalra, egy újhullámos jazz-koncertre veszünk jegyet, a Jazz Dockban, inkább kellemesnek neveznénk a koncertet, semmint életünk nagy élményének.

A Fekete Ökörhöz

Másnap reggeli a Hotel Kampa pincéjében. Ez gyakorlatilag egy lovagterem, fegyverekkel és páncélos vitézekkel dekorálva. A reggelire panasz nem lehet, utunk ezt követően fel a Várba, a Hradzsinba vezet, immár klasszikus turistává átalakulva. Most nem a városnéző villamossal, leszállva a Pohorelec megállónál, hanem a Mala Stranától indulva gyalog a hegyre. Menet közben a Szent Vitus Székesegyház előtti tér szinte üres, igaz, még alig múlt 9 óra. Meglátogatjuk az egyik különleges kedvencünket. Ha csak két helyet kereshetnénk fel Prágában, akkor a Tigris mellett ez lenne a másik. U Černého vola, a Fekete Ökörhöz. A Loratánské téren, egy gazdagon díszített, XVI. századi barokk épület földszintjén található. Várjuk a 10 órai nyitást egy pár fős cseh csapattal egyetemben, és amikor bebocsátást nyerünk, meglepődve látjuk, hogy ketten már bent isszák első sörület. Úgy látszik vannak VIP törzsvendégek is. Az árak továbbra is barátiak, a hangulat békebeli.

Irány Brno

Csehország persze nem csak Prágából áll. Érdemes felkeresni Brnót (Brünnt) is. Aki járt itt pár évtizeddel korábban és most visszatér, eléggé elcsodálkozhat. 20-30 éve nagyjából az akkori Miskolcra hasonlított leginkább, most azonban egy modern, izgalmas város. Az egykori Morvaország fővárosában, melyet sokáig a Monarchia Manchesterének is hívtak, hiszen a nehézipar volt a domináns, ma már inkább digitális és egyéb fehérgalléros szakmák a meghatározók.

A belváros teljesen autómentes, kisebb a turistaáradat, mint Prágában (persze most a békeidőkről beszélünk) valamivel alacsonyabbak az árak is, és rengeteg izgalmas vendéglátóhely és helyi sör közül választhatunk. Közülük az itt gyártott Starobro a legismertebb, de se szeri, se száma a mikrosörfőzdéknek.

Brno egyébként csak 350 kilométerre van Budapesttől, és végig autópályán közelíthető meg, így autós kirándulásra is alkalmas célpont. Érdemes felkeresni Špilberk várát, impozáns látvány kívül- belül a Petrov dombon álló Szent Péter és Pál székesegyház, és aki szereti az építészetet, annak kihagyhatatlan a modernkori cseh építészet leghíresebb épülete, a Ludwig Mies van der Rohe által tervezett Tugendhat Villa. Csak vezetett túra keretében látogatható és a jellemzően nagy érdeklődés miatt érdemes hetekkel korábban bejelentkezni.

Ha már elég volt a látnivalókból, érdemes felkeresni a Hostinec U Seminaru éttermet, ahol többek között Pilsner Urquellt csapolnak. Kipróbálhatjuk hozzá a domácí nakládaný hermelínt, camember típusú sajt, marinálva, vagy éppen a tejszínes vadasmarhát a svičkova na smetanét, de ugyanígy megtaláljuk az étlapon a borjúbécsit krumplisalátával. Reggeli kávéra vagy éppen villásreggelire pedig ajánljuk a Kafecet: szendvicsek, tojásételek, sütik. Van itt minden.

Csehek, bajorok a Hűvösvölgyben

Ha éppen nincs időnk felkeresni Prágát vagy más cseh várost, azért az autentikus cseh sörökről nem kell lemondanunk. Fontos tudni, hogy amit a magyar boltokban kapunk, az többnyire nem ugyanaz, mint Csehországban. A sört ugyanis nem igazán éri meg nagy tételben messzire szállítani, ez jelentősen megdrágítaná, így a nálunk kapható söröket jellemzően itt gyártják. De, felismerve az igényeket, az év elején a Hűvösvölgyben megnyitott a Beerka, ahol csak cseh és német (ezen belül is jellemzően bajor) sörök kaphatóak. Érdemes tenni egy próbát, venni egy Staroprament itt és egyet a Sparban, aztán összehasonlítani. Messze nem ugyanaz, de meglepő módon kiderül, hogy az eredeti cseh Kozel is jó sör, ellentétben azzal, amit nálunk árulnak. Nagyjából 20 fajta sör közül választhatunk, és persze az árak is magasabbak, mint a Sparban, 500, 600 forint körül van egy üveg. Szóval ne hagyják ki – ha belépnek, jobb oldalon a cseh, bal oldalon a német szekció. Naponta két sört csapolnak is, melyet literes üvegbe töltve lehet elvinni, Érdemes ezt is kipróbálni, de ha csak egy üveg sört vinnének haza, a Spatent semmiképp se hagyják ki.