Mérnökök a világpiacon

Nem mindennapi cég, majd 30 éve indultak, kiválva a Medicorból, több mint 100 országba exportálnak, és a cégnek több mint 20 munkavállaló a tulajdonosa. Dévai Endre alapító ma már nyugodtan alszik, amióta olyan vezérigazgatója van, akit harcban ismert meg.

Első munkahelye az akkor legendásnak számító Medicor volt Dévai Endrének, ahol fejlesztő-mérnökként dolgozott. „Kilógtam a sorból – idézi fel. – Volt egy fejlesztő csapatom, létrehoztunk egy akkor unikálisnak számító 70 dkg-os EKG-t. A 80-as évek közepén elkezdtünk tárgyalni egy új cég létrehozásáról az akkor legnagyobb amerikai gyártóval. Eljutottunk a szerződéskötésig, minden le volt már tisztázva, de akkor kiderült, hogy a Medicor csak fékezni akarja az új cég tevékenységét.”

 

Na, fékező nem kell – gondolta magában Dévai Endre, és nem lett az egészből semmi. Rá két hónapra a németekkel csináltak egy közös vállalatot, mire a Medicor mindent megtett, hogy kirúgja a cégtől. Csak azért nem sikerült, mert ő volt a Medicornál a szakszervezeti vezető, a párt jelöltje ellenében a dolgozók neki szavaztak bizalmat. De megunta a csatározást, és egy pénteken felmondott. „Pezsgőt bontott a főnökség, annyira örültek. Egészen hétfőig, amikor az összes emberem szintén felmondott, és jött velem” – emlékszik vissza.

 

Nem lehet olcsón eladni

 

„Ez egy idealista vállalkozás. A nulláról indultunk, és minden mérnököm tulajdonos lett a cégben, oly módon, hogy a pénzt én adtam hozzá” – mondja. Ma is 23-an tulajdonosok. A Medicortól csak azt hozták el, ami a fejükben volt. Kellett két év, hogy új termékeket fejlesszenek ki, addig pedig, hogy finanszírozni tudják a cég működését, kommersz elektronikai cikkekkel kereskedtek. „Kereskedni a hülye is tud, mi is megcsináltuk ezt, jelentős haszonnal. De minden pénzt beforgattunk a kutatás-fejlesztésbe” – mondja. Az első saját fejlesztésű termékeket belföldön értékesítették. „Az volt a buta fejünkben, hogy megcsináljuk a világ legjobb és legolcsóbb EKG-ját. Na, a világ nem így működik. Az ár értékmérő, nem lehet olcsón eladni. Meg a korábban megszokott 4-5 százalékos árréssel akartunk dolgozni, de hamar kiderült, az európai árrés 40, míg az amerikai 45, de inkább 50 százalék” – emlékezik.

 

El kellett érni, hogy a magyar orvosok megvegyék a magyar műszert. De a magyar terméket akkor sem vették szívesen a magyar piacon. Így létrehoztak egy amerikai leányvállalatot, és akkor már rá lehetett írni a műszerek hátuljára, hogy Manufactured under US Licence. De ez még nem volt elég a sikerhez. Kellett más ösztönző is. „Ha komoly árengedményt adunk, azzal nem értünk volna el eredményt. Én sem vennék aranyat 30 százalékkal olcsóbban” – mondja. Létrehozták a Szívügy alapítványt, amely a kereskedelmi árrést pumpálta vissza a vevőkhöz. Azt mondták, ezt az kapja, aki beruház a praxisába.

 

„Sikerült 4 ezer EKG-t elhelyezni a 6 ezres magyar háziorvosi piacon. Minden EKG mellé adtunk egy pentium számítógépet ajándékba. A következő lépésben azt mondtuk: aki vesz egy EKG-t, kap mellé ajándékba egy kis labort. Na, ezt már senki sem értette. Az EKG került 300 ezer forintba, míg a kislabor 400 ezerbe. Pedig egyszerű. Mi kutató-fejlesztő cég voltunk, a 400 ezres labor legyártása nekünk 80 ezer forintból megvolt” – magyarázza a piacépítés eszközeit. Persze erre jött a „nagy laboros lobbi” támadása, az OEP küldött egy körlevelet a háziorvosoknak, hogy ne használjanak kislabort. A háziorvosok pedig félősek így, be is kerültek a kislaborok a szekrénybe. De addigra – a 90-es évek közepén járunk – már felfutott az export aránya, egészen 80 százalékig. A termékek köre bővült, meglettek a nemzetközi bevizsgálások. Elsőként az USA-ba adtak el nagyfeszültségű röntgen generátor tápegységet, beindult a dél-amerikai és az orosz piac is.

 

Ellenfélből vezérigazgató

 

Tizenvalahányan kezdték a céget, ma több mint 130-an vannak. „A cégen belül a társam Deme Gábor, aki szintén medicoros volt külkereskedelmi vonalon, és nagyjából velem egy időben távolították el őt is a cégtől. Ő volt, aki a tudományos dolgokkal foglalkozott. Muszáj volt elolvasni menedzsment könyveket. Tanultunk, nem oskolában, könyvből. Nem mondom, hogy jól csináltuk, de szívből”. Az irányítási struktúra sokáig nem változott, a fő tulajdonosok kezében volt a vezetés. Folyamatosan keresték meg őket befektetési bankok, hogy beszálljanak. A Nomura pedig azzal jött, hogy menjenek a londoni tőzsdére, mert olyan a növekedési potenciáljuk.

 

„A tárgyalásokon egy ideig egy mukkot sem értettem, olyan rövidítéseket, szakszavakat használtak. De előbb-utóbb belejön az ember. Minden tárgyalásból tanultam. Megértettem, hogy a cégem értékét csökkenti, ha én vagyok az operatív vezetője” – emlékezik. Egy tulajdonos vezető legalább három területet visz, így egy emberrel nem lehet őt kiváltani. Az Innomednek ma már három, tulajdonosi körön kívüli operatív vezetője van. „A vezérigazgató, Dévényi Erika kemény, mint az acél, »mosolygó gyilkosnak« hívják. Ő hozott egy gazdasági igazgatót. Ma már van egy műszaki igazgató is, egy nagyon fiatal ember. Így megszűnt az utolsó operatív funkcióm is, hogy igyekeztem kézben tartani a kutatás-fejlesztés részt.”

 

Hogy sikerült megtalálni az új vezérigazgatót? A dolog akkor kezdődött, amikor egy speciális területen, a munkaszimulátorok (munkaképesség felmérése) területén találkoztak. Jó volt az árrés, láttak benne fantáziát, így az Innomed beindult ezen a területen. A tenderen egy holland cég volt a versenytárs, a svájci Schiller képviselte, amit Dévényi Erika vezetett. „Ketten csatáztunk, öt fordulóban. Végig azt gondoltam, bár nekem lenne egy ilyen emberem, aki így küzd. Végül mi nyertünk, de annyira lement az ár, hogy nem is nagyon örültünk. Aztán a világ legnagyobb orvosi műszergyártó konferenciáján valaki megjegyezte, hogy az Erika éppen munkahelyet keres. Ja, de te a történtek után biztosan utálod – tette hozzá gyorsan. Na, figyelj – válaszoltam –, én túl sok mindent nem tanultam meg az életben, de azt igen, hogy az ellenfelet tisztelni kell. Különösen az erős ellenfelet.”

 

Hamarosan meg is történt a kapcsolatfelvétel. „Nem vezérigazgatónak jött, először a teljes belkereskedelem megszervezése tartozott hozzá. Két év alatt gatyába rázta a területet, utána mondtam, hogy: na, legyél te a vezérigazgató. Még a társam, Deme Gábor is húzta a száját, de azóta sokszor elmondta, hogy ez volt életem legjobb döntése.”

 

Kreativitás és minőség

 

„Amikor elég sok pénzünk lett, eléggé balga módom úgy döntöttünk, veszünk egy saját ingatlant. 600-700 millió forint közötti költséggel újítottuk fel” – meséli a Szabó József utcai központi ingatlan történetét, ahol korábban Róna János szobrászművész villája és egy öntőműhely volt. Itt készültek többek között a Hősök terén lévő szobrok, illetve a Várban lévő Savoyai-szobor. Az 50-es években csúnyán átalakították az épületeket. Ezt vették meg, és újították fel. Itt működik a központ, az értékesítés és a hátsó épületben a fejlesztés. A körülmények magyar viszonyok közt luxusnak számítanak: van benne nagy előadóterem, miniszálloda, ellenáramoltatós úszómedence, szauna. Hogy miért? „Itt dolgoznak a mérnökök, és ez a cég a mérnököké. Egy barátom mondta, akinek Nürnbergben volt fejlesztő cége, és a Siemensnek dolgozott: ha minőséget akarsz, akkor minden momentumnak minőséginek kell lennie. A környezet is inspirál arra, hogy kreatív munkát végezz. Többen voltak már, akik elmentek tőlünk egy multihoz, de pár év múlva jöttek is vissza. Hiányzott nekik a kreatív munka” – teszi hozzá.

 

A központi ingatlan ma már külön cégben működik. Dévai Endre azt mondja, elkezdett azon töprengeni, mi az oka, hogy a bankok sem a saját ingatlanban működnek. Kicsit utánanézett, és kiderült két, számára fontos dolog. Az egyik, hogy a leírási kulcs dupla akkora, ha bérleményben üzemelsz, és ráadásul a bérleti díj költség. Ezért aztán az Innomed is külön cégbe vitte az ingatlant.

Persze ő is örült volna, ha valamelyik gyereke viszi tovább a céget. De rájött, hogy ez nem fog menni. Egyikük habitusa sem volt ehhez optimális. A fia HR-es, és a cégnél dolgozik, de a fő tevékenysége a saját ingatlant üzemeltető cég vezetése. „A lányom korábban ugyan a cégben dolgozott, de koncepcionálisan nem tudtunk megegyezni. Két dudás pedig nem fér meg egy csárdában” – mondja erről.

 

„Mindig születnek emberek, ha kevesebben is, mint korábban, akik gyógyulni akarnak és egyre több a kardiológiai probléma. Ilyen szempontból ez egy biztos piac, mint a temetkezési vállalkozóé” – mondja Dévai Endre. De a verseny egyre nagyobb. „Sokat gondolkoztam régebben, hogy miért pont tőlünk vesznek, és arra jöttem rá, az a legfontosabb, hogy az én emberem legyen ott, amikor a vevő vásárolni akar. A legfontosabb a kereskedelmi hálózat, sokat is invesztálunk bele, meg egyre fontosabb, hogy ne terméket, hanem szolgáltatást adjunk el” – mondja. Jó példa erre az orosz piac. A szabályozás miatt nagyon nehéz erre a hatalmas piacra eszközt bevinni, az Innomed technológiát exportál. „Az orosz mentőautókban így orosz a műszer, de a miénk benne a szoftver.”

 

Dévai Endre ma is az Innomed Medical elnöke, de visszavonult az operatív feladatoktól. Hogy élte ezt meg? „Nézze, 2002-óta aritmiás a szívem, jellemző módon évente egyszer-kétszer kezelni kellett, vagy defibrilátorral ütötték ki, vagy gyógyszeres kezelést kaptam. Nagy volt a nyomás, és szinte mindig karácsony előtt jöttek a bajok” – meséli. Ma is visel egy készüléket, amely folyamatosan méri a szívműködését. „Olyan vezérigazgatót vettem fel, akit harcban ismertem meg, abszolút megbízom benne, és ez nyugalmat ad” –mondja. Így ma már arra is van ideje, hogy két pulijával naponta 10-12 kilométert sétáljon. Fontos a mozgás és a nyugalom. A fő hobbi a motorozás volt, motorral járt dolgozni télen, nyáron. Volt is minden kategóriában motorja, ma már csak az enduro van meg, de azt sem használja. „Eltiltottak” – mondja. Kétévente volt egy balesete, legutóbb a hatvanadik születésnapján ütötte el egy részeg taxis. Egy kollégája robogós balesetben bénult le nyaktól lefelé. Ezután kérte meg az igazgatótanács, na meg a család, hogy hagyjon fel a motorozással.

 

Szemben a világgal

 

A nemzetközi konkurencia hatalmas, egyre jönnek fel a koreai, kínai gyártók. Az ázsiaiak ma már a minőség tekintetében is állják a versenyt. Egy „szerencsénk” van, ma már ők is gazdagabbak nálunk. Annyira megdrágult ebben a szegmensben a kínai gyártás, hogy alá tudunk menni árban. Ez lesz szerintem Kína vesztének az egyik oka: nem fog tudni árban versenyezni.

Hirdetés átugrása →