Egyre nagyobb a bizonytalanság a tőzsdéken, a kamatozó eszközök nem nagy hozammal kecsegtetnek. A legutóbbi nagy válság immár lassan 10 éve volt, akkor az ingatlanpiaci „lufi” kidurranása okozott elég komoly pénzügyi válságot, ami recessziós időszakkal járt együtt. Azóta egyre lazább monetáris politikával kezelték a jegybankok a helyzetet, mind az USA-ban, mint az EU-ban, elképesztően alacsony szintre, nulla közelébe vitték le a kamatokat (2008-ban az USA-ban negyed százalékig), és öntötték a pénzt a piacra, az eszközvásárlási programoknak köszönhetően. Ezzel el is érték, hogy a gazdaságok tartósan növekedési pályára álltak, de másodlagos hatásként kialakultak nagyon túlárazott eszközök, azaz buborékok.

 

A fordulat azonban megkezdődött, mondja egyre több szakértő, hiszen az USA-ban immár a 2 százalékot közelíti az alapkamat, és elkezdték fokozatosan leépíteni a korábban megvásárolt eszközöket. Várhatóan ehhez csatlakozik majd az európai uniós, valamint a brit és a japán jegybank is, ez pedig egyértelmű nyomás alá helyezi majd a tőzsdéket, miközben a fix kamatozású eszközök (állampapírok, egyéb kötvények) hozama is emelkedik, azaz árfolyamuk csökken. Ha mindez igaz, akkor persze érdemes az eddigiekhez képest teljesen új stratégiákat alkalmazni.

De persze ne felejtsük el, hogy nincs szakértő, aki eltalálná azt, hogy mikor jön a medve. Még a legnevesebbek közül is sokan beszélnek már hosszú évek óta arról, hogy hamarosan. De tegyük fel, hogy most már tényleg hamarosan.

 

Esésre játszva

 

Általában a befektetés arról szól, hogy valamit megveszel, mert bízol abban, hogy felmegy az ára, és aztán eladod. Jó esetben haszonnal. A short ennek pont a fordítottja. Valamit eladsz úgy, hogy nincs is a birtokodban. Természetesen ehhez kölcsön kell venni, ennek van egy bizonyos díja, gyakran akár a 10 százalékot is közelítheti, és biztosítani kell az ügylet értékének bizonyos százalékát alapletétként, ez jellemzően 20 százalék. Ráadásul, ha az árfolyam a shortoló számára kedvezőtlenül alakul, és az alapletét már nem fedezi az addig felhalmozott veszteséget, akkor további plusz fedezetről kell gondoskodni. A shortolás természetesen ugyanolyan veszélyes, mint részvényt venni, és a költségek magasabbak is ahhoz képest, annak azonban, aki egy trend meglovagolására akarja használni, mégis hatékony fegyver lehet. Természetesen egy átlagos felkészültségű befektetőnek, csak a rendelkezésére álló összeg töredékével érdemes ezen a pályán játszania. A magyar részvények közül gyakorlatilag csak az OTP-vel érdemes shortolni, hiszen ennek van megfelelő likviditása, és ennek az árfolyama a legvolatilisebb turbulens időszakokban.

Hasonló, csak kicsit bonyolultabb, de szofisztikáltabb eszköz az opciós üzlet. Az esésre játszóknak az úgynevezett long put opció, mely az opció lejáratának időpontjában (tehát csak akkor) biztosít eladási jogot.

 

Irány az ingatlanpiac

 

Másik stratégia lehet, hogy egyszerűen más, nem tőkepiaci eszközökbe helyezi el pénzét a befektető. Kézenfekvő ilyen szempontból az ingatlanpiac, ezen belül is a lakóingatlan-vásárlás. A magyarországi tartós munkaerőhiány miatt nagyon valószínű a munkabérek középtávú emelkedése, ezáltal nő az elkölthető lakossági jövedelem, ami tovább hajthatja fel az árakat. Ráadásul az ingatlanpiaci tendenciák jellemzően nehezebben változnak, mint a tőzsdei trendek, így érdemes erre a piacra áttérni. Természetesen ez sokkal nehézkesebb, mint egy részvényt vagy befektetési jegyet, államkötvényt venni, sokkal magasabb addicionális költsége van (illeték, ügyvédi, forgalmazói díj), de például akik 2014 óta beszálltak erre a piacra Magyarországon, azok eddig biztosan dörzsölik a tenyerüket. Természetesen a legjobb lenne ingatlan befektetési alapokon keresztül beszállni, és venni lakóingatlant, de a helyzet sajnos az, hogy alig van ilyen típusú alap a magyar piacon. A legtöbb ingatlanalap ugyanis jellemzően kereskedelmi célú vagy irodapiaci ingatlanokat tart a portfóliójában, így nincs komoly verseny a piacon, és kínálat is csak mérsékelten.

 

Kivárni a biztosban

 

Egy klasszikusabb és konzervatívabb megoldás lehet a kivárás. Megvárni egy nagyobb esést és akkor beszállni. Ennek a stratégiának az lehet az alapja, hogy minden nagy esés után azért mindig jön a bikapiac. Ha visszatekintünk az elmúlt 30 évre, láthatjuk, hogy nagy visszaesésekben nem volt hiány (1991: bóvlikötvény-piac, 1998: ázsiai, majd orosz válság, 2001: ingatlanlufi kipukkadása, majd a 2008-2009: nagy pénzügyi válság), de a nemzetközi tőzsdék mindig talpra álltak.

Aki erre akar játszani annak persze érdemes addig is valamely rövid távú biztonságos eszközbe fektetnie a pénzét. Az éves magyar államkötvény jelenleg 2 százalékos kamattal kapható, de ugyanígy megfontolandó választás lehet az inflációkövető prémium államkötvény. Ez a megelőző időszak inflációja plusz némi kamatprémiumot fizet. Jelenleg a hároméves papír összesen 3,5 százalék kamatot ígér.