Lisszabon a kontinentális Európa legnyugatabbra található városa. Földrajzi adottságai kitűnőek, az Ibériai-félsziget nyugati peremén, a Tejo folyó tölcsértorkolatánál fekszik. Jelentős része 1755 után, a modernkori Európa egyik legpusztítóbb földrengését követően újjáépült, és emiatt egyike a kontinens első tervezett városainak. A hollandokhoz hasonlóan a XIX. századtól kezdődően a folyó feltöltésével hódítottak területet a természettől a város lakói.

Lisszabon egyik különlegessége, hogy a történelmi óváros jelentős része dombos vidékre épült. A 28-as villamossal, ami a helyenként váratlanul meredek emelkedőkön is könnyedén halad felfelé, kényelmesen fedezhetők fel a belváros leglátogatottabb részei.

A város adottságaiból következően remek kilátóhelyekről csodálható meg Lisszabon és környéke. Az elbűvölő kilátást érdemes a Szent György várból, a Miradouro da Gracából, esetleg a Miradouro das Portas do Solból megtekinteni. Érdekes látnivaló továbbá a dombtetőn fekvő Bairro Altót és a Baixa negyedet összekötő Santa Justa lift, a villamosok mellett a XX. század elején a város egyik első tömegközlekedési eszközeként kezdte szállítani az utasokat. A belváros hangulatához tartoznak továbbá a szűk, gyakran meredek utcák, a színes csempékkel borított házak és a macskakövek. Lisszabon akár céltalanul is órákat bolyonghatunk – a belváros szinte egész területén egyformán barátságos közegben találja magát az ember.

A csempe nem maradhat ki

A portugálok jellemzően barátságos, kedves emberek, szívélyesen fogadják a külföldieket. A mediterrán kultúrákra jellemző családközpontúság itt is megfigyelhető. Sokak szerint a portugál élet titka a hétköznapi dolgok élvezetében van, ez megmagyarázza, hogy a portugálok miért nem sietnek el semmit. A tipikus napi rutinjuk egy-két órás......

Cikkünk teljes terjedelemben a K&K magazin decemberi lapszámában jelent meg.

Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy