Váratlan húzás következik, valami, ami biztosan kimozdít minket a komfortzónánkból. Azt ajánlom ugyanis, hogy menjenek borozni Szerbia déli részére, viszonylag közel a koszovói határhoz.
No nem a szandzsákba, ahol a muszlim többség miatt amúgy sincs túl sok esélye egy ilyen borkóstolásnak, bár Novi Pazar is megér egy misét a minaretjeivel és bazárjaival. Sokkal inkább a Župa borvidékre, Aleksandrovac városába és környékére. Kevés a nagy hírű látnivaló, de a borkedvelők mégsem fognak szomorkodni, ha rám hallgatnak…
Kezdjük az elején, egyáltalán minek menjen az ember Szerbiába borozni, hacsaknem az itthon is jól ismert Maurer Oszkár és Sagmeister Ernő borai miatt? A válasz igen egyszerű. Az elmúlt évtizedben Szerbia borászata, de ami még fontosabb, a borai hatalmas változáson mentek át. Szó szerint évről évre érezhető, ahogy újabb minőségi ugrásokkal haladnak előre, van olyan borvidékük, ahol pár éve még csak az ihatóság határát súrolták a borok, most pedig már nemcsak hibás tétellel nem lehet találkozni, de a csúcsborok megállják a helyüket nemzetközi összehasonlításban is. Van persze egy 15-20 éves lemaradása az országnak a magyar borkultúrához képest, de aki kedveli a vadromantikát, legyen szó akár a tájképről, a falvak állapotáról, akár a borokról, az biztosan nem fog csalódni...
Cikkünk teljes terjedelmében a K&K Magazin decemberi számában jelent meg. Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy fizessen elő! Ha kérdése van, írjon nekünk!