A vállalkozásindítás a legkevésbé sem az a tudás, amit a Magyar Néphadseregben szerezhetett meg valaki, mégis a seregben indult a ma már évi százezer darabos nagyságrendben biciklit gyártó, 100 embernek munkát adó Neuzer kerékpárgyár története több mint 30 éve. Neuzer András, amikor bevonult katonának, Budakeszin egy lakatosüzembe került. A műhelyben jó minőségű berendezések voltak, nem nagyon dolgozott velük senki, mert ritkán volt mit csinálni. Neuzer András így ráért alkatrészeket bütykölgetni a kerékpárjára, amiket az akkori hiánygazdaságban addig Csehszlovákiából volt kénytelen beszerezni. Az elkészült darabokkal ő ugyan nem volt elégedett, de mások igen, kérték tőle, egyre többen. Ez arra sarkallta, hogy egyszerű célszerszámokat csináljon az alkatrészelőállításhoz. Munkahelye, az esztergomi Labor Műszeripari Művek laboratóriumi műszereket készített, ott a fémhulladékból nagyon jó minőségű alapanyaghoz jutott. Fékpofákat, láncvédő, küllővédő tárcsát, illetve pedálklipszet csinált, először, ötöt-tízet, 1986-ban megmutatta őket az akkori maszekvilág kerékpárosboltokat működtető kereskedőinek. Fülöp József, Szigeti Árpád és egy Széna téri boltos vevő volt rájuk, nem tudott annyit csinálni, ami el ne kelt volna.

A leszerelése után, 87-ben már szerszámkészítőkkel csináltatott magának gyártóeszközöket, ezeket kidobott eszközökből a saját leleményével létrehozott berendezésekkel egészítette ki, és elkezdte a termelést már nagyobb szériában az otthoni garázsban. Egy hűtőgép kompresszorával csinált például olyan prést, amely elég halk volt, hogy egy lakótelepi lakásban is lehessen használni. 1987-ben elment a termékeivel egy innovációs kiállításra, és kiderült, hogy óriási a kereslet a fékpofára. Neki akkor havi ezer darab lehetett a kapacitása, az első megrendelése viszont 180 ezerre szólt. 1988-ban már 6-8 kollégája, ismerőse gyártotta otthon az alkatrészeket, hogy ki tudják elégíteni az igényeket.

Maradt mérnökként az esztergomi gyárban, de 1987-től már másodállású magánvállalkozóként is tevékenykedett, innen datálható a Neuzer kerékpárgyár indulása. 1988-ban 26 évesen művezető lett a Labor Műszeripari Művekben, 152 ember dolgozott a keze alatt, megtanult nagyobb szervezetet irányítani. A kerékpáralkatrész-gyártás azonban eközben annyira felfutott, hogy választania kellett, így 1990 elejétől főállású vállalkozóként folytatta.

 

Indul a kerékpár

Minden fémmegmunkálási lehetőségbe belefogott, például brossokat, nyakkendőtűket, kitűzőket készítettek Németországba. Ekkor érte az első üzleti pofon: azt hitte, hogy egy német vevő biztosan fizet, és már közel egymillió forint volt a kintlévősége (akkor 3 lakótelepi lakás ára), amikor kiderült, hogy a vevő nem utalja a pénzt. Végül azonban sikerült rendezni a tartozást, két év alatt mindenkinek mindent visszafizetett. Ekkor fogott a kerékpárkereskedelembe, mert azt látta, hogy abban nagyobb a haszon. Az első szállítmányt úgy hozta be, hogy nem volt rá pénze, ezért előre megállapodott a vevőkkel, hogy ki mennyit vásárol tőle, és uzsoraáron vett fel magánhitelt az üzlet finanszírozásához. 1992-ben négy konténer árut vett, az egyik eladásából finanszírozta a következőt, de az utolsó, 360 darabos tételt már saját pénzből, miközben addigra a hitelt visszafizette.

Lényegében ez alapozta meg a kerékpárgyártás 1993-as elindítását. Közben folyt az alkatrészgyártás is, egyre többfajta terméket állítottak elő, de ez még ekkor is garázsbiznsz volt, a szó szoros értelmében: ott folyt a termelés. Az átálláshoz az üzemi nagyságrendű gyártásra 1992 végén vásárolták meg az első csarnokukat, ott kezdték el az összeszerelést tajvani és olasz beszállítók alkatrészeiből. 1995-ben már 50 ezer darabot tudtak piacra dobni, és a növekedés magával hozta, hogy 1997-től a Neuzer Kft. keretei közt folytatódott a termelés.

A 2000-es évek elejére elérték a százezres darabszámot, a felét belföldön értékesítették (stabilan ennyi azóta is), a többit pedig túlnyomórészt Kelet-Európába exportálták. A rubelválság kirobbanásakor viszont pillanatok alatt bedőlt az orosz, ukrán és moldáv értékesítés, ezért sürgősen új piacok után kellett nézni. A kényszer tolta a Neuzert Nyugat-Európa felé, és kiderült, hogy ott is van mit keresni. Az új piacok átalakították a termelést. Kevesebb kerékpárt gyártottak, az árbevételük mégis emelkedett, mert Nyugatra drágább bicikliket tudtak értékesíteni. Az induláskor a német, a brit és a svájci piacokon is hozzájuk hasonló, kisebb méretű cégeket kerestek partnernek. Már az első évben tízezer kerékpárt tudtak eladni Nagy-Britanniában, 5-10 ezret Németországban és Svájcban, és más piacokon is elkelt néhány ezer.

 

Egyedi igények

Neuzer András azt tapasztalta, hogy a normál, lakossági kerékpároknál nehéz elérni a versenyképességet ezzel a darabszámmal, ezért az értékesítést igyekeztek eltolni az egyedi, kisebb darabszámban gyártott, például teherhordó biciklik felé. Itt ugyanis kisebb a verseny, nagyobb az árrés. A Neuzer már 1995-től csinált ilyen kerékpárokat, például lapkihordó cégeknek, megvolt az egyedi termeléshez szükséges tervező- és gyártókapacitása, így egyre több ilyen megrendelést tudott megszerezni Nyugat-Európában is.

Műszaki hátterével bármilyen kisszériás, egyedi megrendelést teljesíteni tud, és ezen a piacon nincs akkora tolongás, ide a Neuzer könnyebben be tudott lépni Nyugat-Európában is. A 2000-es évek elején már az egykor szintén kerékpárgyártó Peugeot-nak is szállítottak teherhordó kerékpárt. Neuzer András szerint az első ilyen értékesítések célja nem is elsősorban a bevétel volt, hanem az, hogy műszaki és szervezeti előnyre tegyenek szert a piacon, amelyre alapozva tartósan megrendelésekhez juthatnak. Az egyedi, teherhordó kerékpárok értékesítése ráadásul további megrendeléseket hozott hagyományos biciklikre is.

A másik felfutó üzlet a city kerékpárok gyártása lett. Ezek iránt Nyugat-Európában folyamatosan emelkedik a kereslet, és a hagyományos kerékpárokhoz képest ezeken többet lehet keresni. Az árrés ugyan nem nagyobb, de a magasabb ár miatt mégis nagyobb a gyártó profitja.

 

Folytonos fejlesztés

Az új piacok lehetőséget adtak a fejlesztésre, megnyíltak a pályázati pénzek is. Neuzer András szerint ők lelkes pályázók, így rendszeresen tudnak forrást szerezni a fejlesztéseikhez. Az elmúlt 16 évben 300 millió forintot meghaladó összeget tudtak gépek és berendezések vásárlására fordítani, az ingatlanberuházások értéke pedig több mint egymilliárd volt az elmúlt évtizedben, két csarnokukhoz közel 100-100 milliós pályázati pénzt vehettek igénybe. Létre tudtak hozni egy csúcskategóriás festő- és kerékgyártóüzemet, a gyártósorok is alkalmasak a magas kategóriás termékek összeszerelésére.

A Neuzer Kft. folyamatosan fejleszt, most éppen egy raktárral bővíti a 2012-ben átadott új esztergomi csarnokát, a Suzuki-gyárral szemben. A következő lépés a termelésfejlesztés lesz, már megvannak a terveik, most arra várnak, hogy megnyíljanak olyan pályázati források, amelyek lehetővé teszik a beruházást. Az új üzemben a technológiai fejlesztés révén a vázak festés előtti előkészítését tudnák elvégezni, illetve elektromos kerékpárokat gyárthatnának.

A city biciklik mellett az elektromos kerékpárok értékesítésének felfutására számít leginkább Neuzer András, erre egyértelmű jelek utalnak Nyugat-Európában. A cég már most is gyárt kis szériában elektromos járműveket, de azt tervezi, hogy fejlesztései során megteremti a nagy szériák lehetőségét is. A Neuzer stratégiája továbbra is az, hogy ne a darabszámot, hanem a hozzáadott értéket növelje a termelésében. Ha csúcson járatnák az üzemet, akkor 120-140 ezer darabos termelésig el tudnának menni alapkerékpárokból, a cél azonban az, hogy kilencvenezer, minél nagyobb hozzáadott értékű és magasabb kategóriájú kerékpárt gyártsanak.

 

Rendszerben gondolkodnak

A Neuzer fejlesztőcsapatában hat mérnökük dolgozik az új termékeken, többek között azon a kerékpárkölcsönző rendszeren, amely a jövőben az ügyvezető várakozásai szerint az értékesítés egyik motorja lesz. A Neuzer Kft. hozta létre, és helyezte üzembe az első magyarországi közösségi kerékpárkölcsönző rendszert  2013-ban, Esztergomban, és ma már az ő rendszere működik Győrben, Miskolcon,  Hévízen, Nagykanizsán, a szegedi és debreceni rendszerhez pedig a kerékpárt szállította. Az új üzletre a Neuzer 30 százalékos és a kockázati tőkebefektető Garangold Kft. 70 százalékos részvételével létrehozták a CycleMe nevű céget, ez kifejezetten a kerékpáros közösségi rendszerek fejlesztésével, telepítésével foglalkozik. A tőkebevonással a Neuzer számára megszűnt ezen a téren a fejlesztési korlát, ennek eredményeképpen olyan hibrid rendszerrel lépnek piacra, amely elektromos és hagyományos kerékpárokat is ki tud szolgálni. Neuzer András szerint ez a Cycleme-t a világ élvonalába emeli, és alapot adhat a külföldi terjeszkedésre. Arra számít, hogy a közösségi kerékpárhasználat tovább fog növekedni, így a kerékpáreladások növeléséhez is az kell, hogy ilyen rendszereket tudjanak értékesíteni, illetve ilyen hálózatok járműbeszállítójává váljanak.