Tizennégy évesen, az első nyári fizetéséből vett két öltönyre való anyagot, és megvarratta, hogy legyen elegáns ruhája. Sütő Zoltán, a Griff Gentlemen’s tulajdonosa mindig igényes és maximalista volt, és ahogy mondják, a jég hátán is megél. Saját márkája felfuttatása mellett most éppen kisebb szállodalánc megalapozásába kezdett, amelynek első épülete a Nyugati téren rövidesen elkészül.
Azt mondja, az ízlés az ember veleszületett sajátja, ő pedig mindig érzékeny volt a szép dolgokra. Bár viszonylag egyszerűbb körülmények közt élt az anyukájával és a testvérével, kamaszként már mindenképp ki akart tűnni, ezt pedig először a külsőségekben mutatta meg. „Fiatalon mi más érdekelt volna, mint a sport, a csinos lányok, a divatozás, az autók és persze az ehhez szükséges pénz előteremtése. Rengeteget jártunk moziba a barátaimmal, az olasz filmek pedig azt az életérzést sugallották, amit én is el szerettem volna érni – mesél a motivációiról Sütő Zoltán. – Tizennégy évesen, szünidős diákként a Palatinus strandon voltam kabinos, és a fizetésemből vettem hat méter anyagot, hogy öltönyöket varrassak belőle. Középiskolába ugyan vendéglátóipariba jártam, de érettségi után, jó kereseti lehetőség után kutatva, elkezdtem külföldről farmereket behozni a barátaimmal. Ez jó üzleti vállalkozásnak tűnt, kis kockázattal. Ismertem valamelyest a kereskedelmet, és volt egy velem született üzleti gondolkodásom is, de persze eleinte, amit kerestem, el is költöttem.”
Gyorsan fejlődtek
Huszonévesen aztán Zoltán megismerte későbbi feleségét, aki angol mesterszabó volt, így merült fel a közös vállalkozás ötlete. Gondot csak az alapanyagok és a kellékek beszerzése okozott, de azért mindent meg lehetett oldani. Ő vette az anyagokat, Ágnes pedig varrta a farmernadrágokat, amikre olyan kereslet volt, hogy hamar újabb varrónőket kellett felvenniük. Járták az országot, elmentek minden nagyobb hetivásárra, hamar kiépült a felvásárlói hálózat. Az első varroda egy hat négyzetméteres kis üzlethelyiségben kapott helyet a Visegrádi utcában.
„Igazán igényesek voltunk a munkára, a legegyszerűbb termékeket is nagy gonddal készítettük, felfejlesztettük a háttérmunkát, egyszerre építettük az üzletet, és bővítettük a varrodát. Én is beletanultam közben a szakmába, szabtam a farmereket, a feleségem a bedolgozókkal varrt, és 1986-ban megalapítottuk a Griff Bt-t. Gyorsan fejlődtünk, egy év alatt újabb munkatársakat kellett felvenni, már tízen lettünk, annyi volt a megrendelés. Nyitottuk sorra az üzleteket is, beindult a körúti bolt, de ott voltunk a belvárosban, volt üzletünk a Váci utcában és a Haris közben. 1992-re már 80 bedolgozót foglalkoztattunk, de még mindig csak férfitermékeket varrtunk.”
Áruház a Nyugatinál
1992 aztán újabb fordulatot hozott: a Griff készítette a magyar olimpikonok formaruháját Barcelonára. Akkor lettek igazán ismertek, nagyon aktív volt a marketingkommunikációjuk. Három év múlva megnyitották a hatszintes, 2400 négyzetméteres Griff Áruházat a Nyugatinál. Oda már behoztak különféle nagy sportruházati brandeket és gyermekruházati termékeket is. A sikert csak növelte a ’96-os atlantai olimpiai formaruha elkészítése.
„Ekkor már volt egy százszemélyes varrodánk a Bécsi úton, ahol naponta kétszáz öltöny készült, amit ráadásul nemcsak megvarrtunk, de mindet el is adtuk – folytatja büszkén Zoltán. – Mivel akkoriban ingatlanfejlesztéssel is elkezdtem foglalkozni, építettem ott egy irodaházat, és terjeszkedtünk is, szerte az országban nyíltak sorra az üzleteink. A 2000-es évek elején azonban már érezhető volt az a változás, ami a rendszerváltást követően kezdődött. Jelentős piaci átalakulás ment végbe, amikor bejöttek a bevásárlóközpontok. Felnőtt egy új generáció is, teljesen más vásárlási szokásokkal, másfajta ízléssel. Még jól ment az áruház, mégis úgy döntöttem, kiadom, és beköltöztünk mi is a bevásárlóközpontokba.”
2008 újabb hatalmas fordulattal érkezett. A pénzügyi válság áldozatául esett Zoltán beruházási ötlete, pedig már az alapkőletételen is túl volt. „Szerettem volna egy nagy Just Married Centert, mindent árultunk volna, ami esküvővel kapcsolatos. Egy ötvenezer négyzetméteres, hatalmas tematikus üzletközpont lett volna, az üzlethelyiségek 60 százalékát már előre kiadtuk, de a válság romba döntötte a terveinket. Mivel hitelt is felvettünk rá, elég jelentős anyagi veszteségünk lett. Bár a Griff működött, érezni lehetett, hogy nehezebben megy. A saját varrodát abba is hagytuk, mert nem érte meg, a vásárlók egyre árérzékenyebbek lettek, átalakultak a fogyasztói szokások, ez másfajta kereskedelmet hozott létre. A felére esett vissza a konfekciós részlegünk árbevétele, erre elkezdtünk kész-áruval és női ruhákkal foglalkozni, így kompenzáltuk a visszaesést. Kiegészítettük, szélesítettük a kínálatot egyszerűbb női darabokkal, és behoztunk felső-, középkategóriás multibrandeket. Ekkor lett belőlünk Griff Collection.”
Magának csinált
konkurenciát
Az újabb hullámvölgy a 2010-es évek közepén következett. A bevásárlóközpontok folyton emelték a bérleti díjakat, nőttek a fix költségek, és egyre-másra nyíltak az újabb plázák, ami átrendezte a forgalmat, mire végre kialakult a profitábilis tevékenység. Zoltánt azonban nem olyan fából faragták, hogy meghátrált volna: zajlott a termékfejlesztés, vásárokra járt újabb lehetőségek után kutatva, 2016-ban pedig, miután úgy látta, hogy nem tudják hozni a szándékai szerinti dinamikus növekedést, konkurenciát csinált saját magának: ez lett a Wall Street üzletház kicsit magasabbra pozícionálva, 15-20 százalékkal drágább termékekkel a Premier Outletben, ahol azóta is működik.
Közben Zoltán felesége mellett – akivel egyébként 45 éve élnek együtt, és neki a legerősebb támasza – az új generáció is bekapcsolódott a családi vállalkozásba, miután itthoni tanulmányaikat elvégezvén Zoltán fia és lánya is mesterszakos diplomát szerzett a milánói Bocconi Egyetemen. Először Olivér csatlakozott 2018-ban, ő a saját elképzelésére készített webshopot működteti, majd Olívia is, aki a social mediában való jelenléttel és fiatalos divatérzékenységével erősíti a csapatot. „Őket már nem érdekli a hagyományos kereskedelem, ők felelnek a webes eladásokért, ami a kezdetekben még a Griff termékekkel indult, de mára már teljesen átalakult a saját elképzelésük szerint, és állandóan szerveznek valamilyen eseményt, programot, legutóbb például egy beauty hétvégét fiatal lányoknak.”
Járvány után háború
„Eközben a 2020-as Covid járvány megint a feje tetejére állította a világot. Minket is majdnem letaglózott, üzleteket zártunk be, miközben tovább kellett fizetni a többi bérleti díját, ráadásul a kereslet is szétforgácsolódott, üzletileg, gazdaságilag elnehezedett a működés. De nem is én lennék, ha nem strukturáltam volna megint át mindent. Visszavettem a nagyáruház épületét, és 2021-ben létrehoztam az Atryum Fashion Cityt. Éppen megindultunk volna, amikor kitört az orosz-ukrán háború, jött az infláció, elszálltak az energiaárak, és úgy látszott, hogy ez végképp elintéz mindent. Öt üzletet meghagyva végül visszahoztam a Griffet a nagyáruházba, bár voltak félelmeim a régies hangulatot hordozó név miatt. Mivel időközben a hangsúlyt az ingatlanfejlesztésre helyeztem, kitaláltam, hogy a divat mellett egy hotelt építünk az áruház első, második és harmadik emeletén. Remélem, idén év végére kész lesz az Atryum Fashion City Hotel & Design, ahol a földszinten és a mínusz első szinten divatüzletek lesznek, fölöttük pedig a 46 szobás szálloda olyan szobanevekkel, mint Bugatti, Calvin Klein, Tommy Hilfiger és így tovább. Persze a Griffet sem hagyjuk árván, a gyerekeim nagy lendülettel viszik a fiatal célcsoport számára kialakított webshopot, mi pedig jövő ősztől visszatérünk a saját márkás Griff Gentlemen’s-hez, kiegészítve a portfoliót néhány nemzetközi márkával, így a régi név újra szép lesz…”
Ahhoz nagy, hogy kicsi legyen
Zoltán egyszerre szenvedélyes és racionális döntéseket hozó üzletember, a divatcége árbevétele az utóbbi években kétmilliárd körül tartja magát. Természetesen az ingatlanberuházások és értékek nélkül! Azt mondja: „ahhoz nagyok voltunk, hogy kicsik legyünk, ahhoz viszont kicsik voltunk, hogy igazán nagyok lehessünk. Összefoglalva talán ez volt az igazi növekedésünknek az akadálya.” Egyelőre eszében sincs leállni, a munkát egyáltalán nem tudja delegálni, de a család ezt már megszokta. Nagy szeretetben és odafigyelésben, sok érzelemmel, de saját bevallása szerint azért szigorúan nevelte a gyerekeit. Nem véletlenül választották szét a családi cégen belül nagyon határozottan a feladatokat. Azt sajnálja, hogy a fiának és a lányának most jóval küzdelmesebb sikereket elérni, mert nagyon más gazdasági környezetben, brutális versenyben kell helyt állniuk. De azt mondja, az sem jó, ha minden tálcán jön. Más eszközökkel, szorgalommal, kitartással kell felvenni a harcot ebben az átmeneti időszakban, de abban biztos, hogy ahogy eddig is, ezután is talpon maradnak. Új terv, elképzelés, megvalósításra váró álom maradt bőven.
Ha kíváncsi a K&K magazin őszi lapszámában megjelent többi cikker, keresse a lapot a nagyobb újságárusoknál, vagy fizesse elő:
