Dublin ugyan nem tartozik az angolszász nagyvárosok sorába, kulturális hatását tekintve bátran felveszi a versenyt Londonnal vagy New Yorkkal. Zene, irodalom, tánc és színház boldogan keveredik ebben a kimondottan élhető, vidám, vendégszerető kis nagy városban, ahol az egy négyzetkilométerre jutó művészek száma világviszonylatban is egyedülálló.
Az ír főváros többek közt négy irodalmi Nobel-díjassal büszkélkedhet – George Bernard Shaw, W.B. Yeats, Seamus Heaney, Samuel Beckett –, de itt született Jonathan Swift, Oscar Wilde, innen indult el világhódító útjára a U2, Sinead O’Connor, a The Corrs, a Boyzone, a Thin Lizzy, a My Bloody Valentine, a The Dubliners, de a Riverdance is a dublini Eurovíziós döntő fellépőjeként vált ismertté.
Vajon mitől lett az ír főváros ennyire inspiráló hely? Ha történelmére vagyunk kíváncsiak, a National Museum of Irelandben ismerhetjük meg alaposabban, míg a Little Museum of Dublinban a helyi lakosok relikviái segítségével kapunk betekintést a XX. század fontosabb eseményeibe, mindössze két kiállítóhelyiségnyi területen. Dublin hangulatának megértéséhez azonban kiadós séta szükséges.
Mesélő épületek
A leghíresebb székesegyház a Szent Patrick katedrális, amelynek XIII. századból származó falai közt egykor Jonathan Swift esperesként szolgált. Dublin legrégebbi temploma viszont a Christ Church, amelynek alapítása a XII. századra datálódik.
A Dame Streeten egymás mellett találjuk a Dublin Castle-t, a városházát, valamint az egykori Parlamentet – utóbbit könnyen felismerjük befalazott ablakairól, építésekor ugyanis az üveg még borzalmasan drága volt, ezért téglával helyettesítették.
A Merrion Square Parkban egymás mellett sorakoznak a város egykori legdrágább lakóépületei, amelyekben anno a nemesek, a főpapok és a legtehetősebbek éltek. A hatalmas tér közepén lévő park is az ő tulajdonukban állt, és ide mindenki saját kulcsával juthatott be. Ez a rendszer később több hasonló térre is kiterjedt, míg aztán a Guinness megvásárolta a kulcsokat, és megnyitotta a zöld területeket a lakosok előtt. A város legnagyobb parkjában, a Phoenixben pedig az elnöki palotát, az állatkertet és Wellington tábornok hatalmas emlékművét találjuk.
A város egyik jelképe, a 121 méter magas Spire of Dublin acéltorony az O’Connell Streeten magasodik, Nelson admirális egykori szobra helyén. Köztéri szobrokat viszont máshol is találunk: Molly Malone, az írek nem hivatalos himnusza névadójának halárus szobra a Suffolk Streeten található. Anna Livia Plurabelle, James Joyce Finnegan ébredésének hősnője a Croppies Memorial Parkban keresendő, a szerző bronzszobra pedig a North Earl Streeten látogatható, míg Oscar Wilde alakja a Merrion Square Park sziklatömbjén napozik. De Mr. Screen, az ikonikus filmszínházi jegyszedő szobra is sokak kedvence a Savoy mozi előtt.
Aki azonban a város igazán részlegazdag leírására kíváncsi, lapozza fel James Joyce Ulyssesét, amely a XX. század elejének legfontosabb utcái, terei, épületei között kalauzol végig. Aki pedig netán június 16-án látogat a városba, bekapcsolódhat az Ulysses főszereplője, Leopold Bloom nevét viselő Bloomsday ünnepségeibe – a történet ugyanis 1904-ben ezen a napon játszódik. És bár Bram Stoker élete nagyobb részét Angliában élte, a Drakula írója is külön ünnepséget kapott, október végén, barátságos szörnyekkel.
Folyékony örömök
Írország persze hedonistább termékeiről is híres – főként szeszes italairól. A whiskey (uiscle beath, vagyis élet vize) történetébe kalauzol a Dublin belvárosában található Irish Whiskey Museum. És persze itt nem csak nézelődni, kóstolni is lehet, aki pedig jobban elmélyülne a whiskey-készítés tudományában, blendelő kurzuson is részt vehet.
A leghíresebb ír sörgyár, a Guinness Dublinban külön látogatóközpontban fogadja a sörfőzés fázisai iránt érdeklődőket. Az itteni kiránduláson kiderül többek közt, miért írt alá egykor Arthur Guinness 9000 éves bérleti szerződést és hogy miként vált az 1759-ben alapított cég világszerte ismertté, de ikonikus plakátjaiból is külön tárlat nyílt. A monumentális épület legfelső szintjein kialakított éttermekben és körpanorámás bárban akár össze is kóstolhatjuk a sört az étlapon szereplő fogásokkal – meglepő módon a Guinness még az osztrigával is jól passzol.
Ám az ország nemzeti étele, az ír gulyás (Irish stew) sem maradhat ki a menüsorból – ez egy alapvetően bárányhúsból, krumpliból, hagymából készülő ragu, amelyet minden étterem saját recept alapján készít. És ne hagyjuk ki a „soda bread”-et, az élesztő helyett szódabikarbónával és íróval készülő kenyeret, a colcannont, a káposztás krumplipürét, a lazacot, és feltétlenül kezdjük a napot egy kiadós ír reggelivel!
Sört persze számos helyen ihatunk városszerte, és számoljunk azzal, hogy a helyi pubok még hétköznapokon is tömve vannak. Mi több, élőzenés kikapcsolódást is biztosan találunk, például Dublin leghíresebb kocsmájában, a Temple Barban, illetve környékén – és ki tudja, talán épp a jövő világsztárjait figyelhetjük meg bemutatkozó koncertjükön.
Jó tudni:
• Utazás: Budapestről az Aer Lingus és a Ryanair közvetlen járataival, három és fél óra juthatunk el az ír fővárosba. A városba való bejutásra nagyon jó ár-érték arányt kínálnak a buszok.
• Szálláshelyek: Dublin az ötcsillagos szállodától a hostelig minden kategóriában kínál szállást reális áron.
• Étkezés: akár szűkös a büdzsénk, akár nagyvonalúbb, biztosan találunk megfelelő helyszínt. Egy főétel nagyjából 10 eurónál kezdődik a pubokban és kávézókban, de nívós éttermekben 25-30 euró is lehet, egy korsó sör 4,5 eurótól indul.
• Közlekedés: Dublin mérete szerint akár gyalogosan is bejárható, de a sportosabbak két keréken is felfedezhetik a várost, buszra szállni csak a nagyobb távolságok legyőzése érdekében érdemes.