Persze indulhatnánk máshonnan is, más időkből, amikor Franciaország védőszentjét, az akkor még csak Tours püspökévé választott Mártont elárulták a gágogó libák, de ezt a történetet hagyjuk meg napjaink szomorú libáinak és a náluk sokkal boldogabb Márton-napi vacsorálóknak. Pedig a legenda úgy tartja, hogy Szent Márton a pannonhalmi hegy (minő túlzás ó, nyájas olvasó, ezt a 280 méter magas dombot hegynek nevezni, ámbár Pannónia szent hegyéről, a Szent Márton-hegyről lévén szó, talán megbocsátható) lábánál született. Tudjuk, a legendák egyrészt arra valók, hogy megcáfoljuk őket, így ma már bizonyos, hogy a szent a mai Szombathelyen látta meg a napvilágot, másrészt mégis fontosak, hogy tudjunk mibe kapaszkodni ebben a legendák és mesék nélküli, felgyorsult világban.

 

Így tehát a hamis, ámde csodálatosan szép legendára hagyatkozva épült-szépült ezer esztendőn át a Pannonhalmi Bencés Apátság (melyet, belegondolni is borzongató, 1002-ben szenteltek fel), egy olyan környéken, ahol már a betelepülő magyarok is megművelt szőlőskerteket találtak. Sajnos a korabeli vincellérek nevét vagy identitását homály fedi, de az tény, hogy a magyarok átmentették a szőlőművelést az államalapításba, így a Bencés szerzetesek készen kapták a boldogságot, a temérdek munkát és az azzal járó misebort. Később, amikor már a mindenkori főapát volt a környék legnagyobb földesura, s a kor szokásának megfelelően adókedvezményekkel csábította a befektetőket a környékre, további szőlőskertek létesítése céljából, akkor váltak a győri polgárok komoly tényezővé a tényői dombokon.

 

 

Halál és újjászületés

 

Ami a töröknek nem sikerült, nevezetesen teljesen tönkretenni és elpusztítani mindent, azt a Habsburgok és a filoxéra karöltve és vígan fütyörészve elintézték. A védővámok a mennyiségi termelés felé tolták a vidéket (már jóval a szovjet tervgazdálkodás előtt), a filoxéra pedig megsemmisítette a szőlőket. Azonban a problémák arra is rávilágítottak, hogy az apátság valódi innovációs központként működik, hiszen jóval az országos kampány előtt elkezdték a homoki szőlőtelepítést és szakkönyvekkel látták el az egyházmegye tanítóit és plébánosait, hogy a katedráról és a szószékről ne csupán az ördögi kísértés elleni védekezés módjait hirdessék. A fellendülés az országos átlagnál sokkal gyorsabb volt. 1920-ban az Apátság már alapító tagja a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének, két esztendővel később pedig már holland borkereskedők üdvözlik lelkesen a Château Pannonhalma zamatos borait,
melyekben a drágább francia borok alternatíváját látják.
A harmincas évek közepére az Apátság a legfőbb termelő, a Bársonyos Gyöngye nevezetű aszúbora pedig a régió legismertebb terméke. Aztán frontok vonulnak és katonák, bombák hullanak, és nem lesz többé becsülete az embernek. A többi néma csend.

 

Vegyünk nagy levegőt. Mind tudjuk, mi következett. Halál és pusztulás, kisajátítás és téeszesítés, állami telepítések, szakcsoportos és szakcsoport nélküli, végül a fellélegzés és a napjainkig tartó keserű szembenézés a saját múltunkkal. Ámde az Apátság mintha megint gyorsabban reagált volna. 2000-ben a néhai Gál Tibor egri borász segítségével indultak meg az első szőlőtelepítések és a modern borászat építése, miközben az Apátság is visszanyerte eredeti pompáját, gyógynövénykertjét, a könyvtárat leporolták, a márványt újra csiszolták, modern étterem és látogatóközpont épült, feléledt a bencés gyógylikőr és a levendulás csokoládé, és lassan megjelentek az első apátsági borok is a polcokon. Ma ez a komplexum egy önálló univerzum, olyan kis csoda, amelyet a környező országok bencés apátságaiból is csodálnak.

 

 

Egy hétvége kevés lesz

 

Miért is mennénk ma Pannonhalmára, ha ott van a Balaton vagy a Mátra, a Dunakanyar vagy Villány? A válasz lehet, hogy meglepő, de semmiképpen sem túlzó. Mert bőven van látnivaló, kóstolnivaló. Az Apátság egy teljes napra elegendő programot kínál annak is, aki imádkozni és elmélyülni akar, de annak is, aki csak egy jót szeretne enni és kóstolni, majd sétálni egyet a környéken. Az ajándékboltból vásárolhatunk szeretteinknek, ezt követően pedig érdemes az utunkat a közeli Győr felé folytatni. Ahol nem csak az Audi jelenti az életet, sokkal inkább a Káptalandomb, az állatkert, a Patkó Imre gyűjtemény vagy a Karmelita templom, de aki az aktívabb kikapcsolódást kedveli, az bérelhet kenut, hogy lecsorogjon Gönyűre. Vagy elindulhatunk Pannonhalmáról az ellenkező irányban, ámde azonos távolságban lévő Bakony felé, ahol sejtelmes tölgyerdők várják a túrázókat. IV. Henrik számára Párizs volt az etalon, de higgyék el, Pannonhalma is megér egy misét, vagy legalább egy tank benzint és egy szállásfoglalást az interneten!