„A család a 17. század elején jelentmeg a magyar történelemben, Teleki Mihály a század végén kapta meg a birodalmi grófi rangot. Neki köszönhetően a család sok birtokhoz és várhoz jutott Erdély különböző területein. Teleki Mihály élt is Gernyeszegen, az akkori várban, és ott is van eltemetve. A várat később lebontották, és mintegy 50 évig tartott az újraépítés. A terveket Mayerhoffer András készítette, aki a gödöllői kastélyét is, így nem véletlen, hogy hasonlít is arra. A különbséget az okozza, hogy az itteni kastély a régi vár alapjaira épült rá, így ez formájában némileg más, egy szűkebb U betűt formáz. Évszázadokig a család tulajdonában volt, az utolsó tulajdonosa Teleki Mihály, a nagyapám volt” – ad rövid történelmi áttekintést Teleki László. Majd hozzáteszi, hogy az egyik nagymamája Tisza Aimée volt, a miniszterelnök Tisza István unokahúga.

A kommunista hatalomátvétel után, 1949-ben természetesen államosították a kastélyt, és gyerekszanatórium működött benne a szocializmus időszakában. A család tagjai egyébként lépésről lépésre elhagyták Erdélyt, többek között azért, mert évtizedekig kényszerlakhelyen éltek és kilátástalan volt a helyzet. Lászlóék végül 1986-ban mentek az akkori NSZK-ba. Mindenki elvégzett egy egyetemet, öccse közgazdász, ő informatikus. A család vagyona a második világháborúval és a kommunizmussal megszűnt, mindenki meg kellett teremtse az egzisztenciáját.

Az 1990-es évek legvégén született egy törvény Romániában, miszerint a régi tulajdonosok visszakérhetik az ingatlanjaikat. Elkezdtek pereskedni, és 2005-ben visszakapták a kastélyt. Teleki Mihálynak négy gyereke volt, két fiú, két lány, és férfivonalon született négy unokája, jelenleg ők négyen a kastély tulajdonosai egy általuk létrehozott alapítványon keresztül. Szerencséjük volt, hogy a kastélyt a korábbi évszázadokban is használták, mert így nem volt romos állapotban. Egy ideig még működött benne a gyerekszanatórium, de 2011-ben kiköltöztek, így a család újra birtokba vehette. A nagybátyám, Kálmán minden nyáron ott volt, és életet lehelt a kastélyba – mondja. Szerveztek különböző kulturális programokat, kastélylátogatást, művészeti táborokat. Emellett az esküvőszervezés is beindult, hiszen a hatalmas ebédlő és jó idő esetén a park erre lehetőséget biztosított. Lépésről lépésre haladtak, a bevétel arra volt elég, hogy üzemeljenek, de nagyobb felújításokat ebből nem lehetett finanszírozni. Ezt a család saját zsebből állta.

A Covid után, 2022-ben megnyílt a lehetőség egy nagyobb EU-s pályázat elnyerésére, amelyből a kastély átfogó renoválása végre elkezdődhetett, és ez a munka ma is tart. „A pályázat kiírása alapján a kastély jó pár évig látogatható kell legyen, de mi egyébként is a turisztikai hasznosításban és rendezvények megtartásában gondolkoztunk. Az egyik különlegessége a hatalmas park, ami sok kastélynál már nincs meg, hiszen beépítették azokat. Amikor viszont ez épült, akkor alakították ki a hatalmas angolparkot a fákkal, növényekkel, ennek köszönhetően nálunk 250 éves fák is vannak” – mondja. A rendezvények között esküvők, kulturális programok is helyet kapnak, valamint a kastély továbbra is látogatható belépőjegy vásárlásával. Mivel ez egy barokk kastély, így a hatalmas méretű és belmagasságú szobák miatt hotel kialakítására nem alkalmas, így ebbe az irányba nem tudnak elindulni.

Erdélyben egyébként mintegy húsz kastély került vissza az eredeti tulajdonos családhoz. Szinte mindenkit ismernek közülük, a legtöbb történelmi família leszármazottja. A kihívás mindenhol ugyanaz: a kastélyok fenntartását régen erdők, földek és egyéb bevételi források támogatták. Ahogy a régi mondás szól: egy hektár erdő kell egy négyzetméter kastély fenntartásához. A családok viszont mindezt már nem kapták vissza, így meg kell találniuk az épület hasznosításának módját. A gernyeszegi az említett barokk építészetével és kivételes parkjával egyedülálló Erdélyben, olyan kulturális örökség, akárcsak Franciaországban a Loire menti kastélyok.

Jövő nyáron le kell zárjuk a felújítást, és elkezdjük újra az üzemeltetést – mondja Teleki László. – A négy örökössel és a nagybátyámmal, aki vitte az ügyeket egy évtizedig, épp arról egyeztetünk, hogy miből milyen bevételeket tudunk generálni. Számolgatjuk, hány embert kell és tudunk felvenni, milyen lesz a cash flow. Önmagában egy kastélyból senki nem gazdagodott meg, mi sem fogunk, de hiszünk benne, hogy egy stabilan, jól működő bizniszt fel tudunk építeni rá. A rendezvényszervezés sok helyen a világban működik, mi is erre építünk.” Hogy milyen éves bevételekkel kalkulálnak? Az első két évben mindössze évi 40-80 millió forinttalá. Ebből következik, hogy kezdetben csak néhány alkalmazottat szeretnének felvenni, aztán bővítenének lépésről lépésre. „Erdély mindig szegényebb volt, mint Nyugat Magyarország és a mi kastélyunk messze nem akkora, mint például a fertődi” – árnyalja a képet.

A klasszikus értelemben vett vendéglátás nem szerepel a terveik között. A rendezvények esetén is csak a helyet biztosítják, a bérbe vevőnek kell megoldania a cateringet. „Természetesen erre régóta van kooperációs partnerünk, de ez nem a mi feladatunk – teszi hozzá. – Az esküvő minden bizonnyal továbbra is erős üzletág lesz, ha a belső térről beszélünk, nagyjából 200 fős ültetett létszám a maximum. További lehetőség lenne, hogy filmforgatáshoz biztosítsunk helyszínt, ezért is keresünk korhű biedermeier bútorokat, amelyekkel berendezhetünk egy pár szobát.”

„Amikor felmerült a lehetőség, hogy visszaszerezzük a kastélyt, azonnal belevágtunk. Ez a döntés szorosan kapcsolódik a család iránti lojalitáshoz és elköteleződéshez. Van benne egy erős erkölcsi alap: ha valaha a család birtokában volt, és adódik az alkalom, hogy újra a miénk legyen, akkor kötelességünk élni vele. Éppen ezért mind a négyen egyetértünk abban, hogy tovább szeretnénk vinni ezt az örökséget” – tette hozzá.