A Z generáció^[1] tagjai „digitális bennszülöttként” nőttek fel, így természetes közegük az online tér és az okoseszközök világa. Ebből fakadóan elvárják a munkaadóktól, hogy a technológia ne korlátokat, hanem lehetőségeket teremtsen. Innovatív szemléletük és a párhuzamos feladatvégzésre való hajlamuk dinamikus és rugalmas munkakörnyezetet igényel. Mindemellett karrierdöntéseikben egyre nagyobb szerepet játszik a támogató, egészséges légkör iránti igény.

Ezzel szemben az elmúlt évek egészségügyi és gazdasági válságai felerősítették a munkahelyi stresszhez köthető frusztrációkat. Ez a jelenség különösen erősen érinti a pályakezdő Z generációt, amely már a karrierje elején tudatosan kezeli a munkahelyi szorongás és kiégés kockázatát. A WHC Csoport és Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány közös, reprezentatív kutatása^[2] rávilágít arra, hogy míg az alacsony fizetés továbbra is vezető felmondási ok, korosztálytól függetlenül, a legfiatalabbaknál a mentális jóllét hiánya felzárkózott mellé.

Ezt a tendenciát támasztja alá a kutatás részeként készített reprezentatív felmérés is: a 18–29 év közötti munkavállalók 69 százaléka sorolta a stresszt és a kiégést a munkahelyváltás öt legfőbb oka közé. Ugyanez az arány a 30–49 évesek körében már csak 57 százalék, az 50 felettieknél pedig 56 százalék. Ebből egyértelműen látszik, hogy a fiatalabbak számára a mentális terhelés legalább annyira nyomós indok a váltásra, mint az anyagi megbecsülés hiánya. Érdekes különbség, hogy míg az idősebb generációk tagjai főként az alacsony fizetés miatt mondanak fel, addig a Z generációnál a stressz is ugyanolyan nyomós oka lehet a távozásnak.

Emellett a fiatalabbak számára az előrelépés hiánya sokkal jellemzőbb indok a váltásra, mint az idősebbeknek. Míg a 18-29 éves korosztály közel negyede (23%) mondana fel a perspektíva hiánya miatt, ez az arány az 50 felettieknél mindössze 9 százalék. Érdekes ellentét, hogy a munkahelyi bizonytalanság pont fordítva hat: ez az idősebb, 50-64 éves korosztályt (43%) ösztönzi inkább váltásra, míg a fiataloknak csupán 23 százaléka jelölte meg döntő tényezőként.

A kutatásból az is kiderült, hogy a Z generáció csupán tizede jelölte meg az otthoni munkavégzés hiányát döntő tényezőként munkahelyváltási okként, ami azért figyelemre méltó, mert a rugalmas munkavégzés hatékony eszköz lehetne a kiégés megelőzésében. Ez a paradoxon is azt erősíti, hogy számukra a probléma gyökere nem a fizikai jelenlét, hanem a mentális terhelést okozó vállalati kultúra.

Margitics Ákos, a WHC szövetkezeti-szolgáltatás üzletágának (WHC Family, Senior, Student) vezetője szerint proaktív vállalati stratégiára van szükség: „A Z generáció egy folyamatosan változó világban nőtt fel, így a stressz és a nyomás jól azonosítható tényezők az életükben. A cégeknek fel kell ismerniük, hogy a fiatal tehetségek megtartásához a versenyképes fizetés már nem elegendő. Célzott mentorprogramokkal, a stresszkezelést támogató eszközökkel és a motivációt fenntartó, bátorító légkörrel kell kiegészíteniük ajánlatukat.”

A magyarországi vállalatok sikeressége és a jövő munkaerőpiacának stabilitása nagyban függ attól, képesek-e alkalmazkodni az új generáció elvárásaihoz. A hosszú távú növekedés kulcsa a hatékonyság és a rugalmasság ötvözése, valamint egy olyan támogató vállalati kultúra kiépítése, amely az emberi tényezőt és a mentális egyensúlyt helyezi a középpontba. A Z generáció igényeinek megértése és integrálása nem csupán lehetőség, hanem a fenntartható siker alapfeltétele.

[2] Az Observer által, 18-64 évesek körében kor, nem, iskolai végzettség, lakóhely településtípusa és régiója szerint reprezentatív, 2000 fős mintával, a WHC Csoport és az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány megbízásából végzett kutatás. Az adatfelvétel 2025 áprilisában történt.