Az Egrokorr elődei Albertfalván már mintegy 170 évvel ezelőtt gyártottak festékeket. A szocializmusban államosították a céget, ekkor betagozódott a Budalakk csoportba, amelynek öt gyára is volt Magyarországon. A rendszerváltás idején alakult az Egrokorr, és a Budalakk területén bérelték az első üzemüket. Majd egy másik cég privatizálta az albertfalvai Budalakkot, de nem tudta tartósan sikeresen működtetni, és pár év múlva ennek a tevékenységét vette át az Egrokorr.

Egry Csaba, a cég mai vezérigazgatója korábban budalakkos volt, csakúgy, mint az édesapja, aki a Budalakk itteni üzemeinek volt a vezetője. „Ő alapította az Egrokorrt, ha ő nincs, biztos nem a festékiparban kezdek dolgozni, nem ilyen irányú képesítést szereztem volna – emlékezik. – „1984-ben tettem be a lábam a Budalakkhoz, nyilván édesapám adta a legjobb ajánlatot fizetésben.” Így végül nem a Richter Gedeont választotta, ahol a gyakorlatait töltötte. Majd jött a katonaság, és amikor leszerelt, más tervei voltak, gyorsan felmondott a Budalakknál, de az édesapja közölte, hogy megalakította az Egrokorrt, és mondta neki: gyere ide dolgozni, hiszen mindent tudsz, amit kell. Tudod, hogy kell festéket csinálni, tudsz már üzemet vezetni és kereskedői vénád is van. „Egy feltételem volt, hogy én is szeretnék tulajdonrészt kapni, és ebbe bele is ment” – emlékezik Egry Csaba. 1996-ban ő volt az általános igazgató, édesapja akkor már nem vállalt napi funkciót. De nagy segítségére volt, mert ismerte az üzem minden rezdülését.

2000-ben az Egry család mellé a Budalakk korábbi főmérnöke, Mara Józsefné is beszállt a cégbe mint kisebbségi tulajdonos, és egy rövidebb időszakig egy másik kisebbségi tulajdonosuk is volt, egy érdi cég. 2003-tól az ő telephelyükön működtek évekig Érden, ami nagy ugrást jelentett a cég életében. Aztán nemcsak a kisebbségi üzlettársat vásárolták ki, de azokat a területeket is megvették, amiket korábban tőlük béreltek.

Az Egrokorr ma a legnagyobb magyar tulajdonú festékgyár. „Három éve a mi tulajdonunkban van a Tekla festékgyár is, amely Nagyszakácsiban működik, több mint negyedszázada. Bár ez szakmailag egy nagyon jól felépített cég, pénzügyileg nagyon rossz helyzetben volt, ezért tudtuk megvenni. Nekünk pedig kapacitást kellett bővíteni, mert az érdi telephelyet kinőttük, télen-nyáron 100 százalékos kapacitással működtünk. Van még két vegyesvállalatunk, az egyik Bukarestben, itt realizáljuk az exportunk mintegy 85 százalékát, a másik Belgrádban, ide kizárólag porlakkot szállítunk, ami az egyik vezértermékünk” – mutatja be a cégstruktúrát. Az Egrokorrnál hisznek a hosszú távú bizalmi viszonyban, amit jól mutat, hogy ezekben a vállalatokban az ügyvezetők 20 százalékos tulajdonosok is.

Hogy minek köszönhető a három évtizedes siker? „Az elmúlt negyedszázad végig az építkezésről szólt. Kellett szerencse és persze rengeteg munka is, enélkül nincs siker. Fontos az a mentalítás, hogy a győztesek soha nem adják fel – ez jellemző ránk is – teszi hozzá. – De nagyon fontos az is, hogy mindkét családból, a miénkből és a kisebbségi Mara családból is jó páran bent dolgoznak a cégben, és ez ad egy biztonságot. Mindketten nyakig benne vagyunk az üzletben, aktívak vagyunk ma is. Mara Józsefné a teljes műszaki gárdát irányítja, a fejlesztés és a technológia is hozzá tartozik. Már 76 éves, de nem tervezi, hogy mostanában visszavonul. Szerintem ő Magyarország legjobb kutató-fejlesztő vegyészmérnöke. Ha ő ezeket a kutatás-fejlesztéseket nem csinálta volna, akkor tömegárugyártó cég lennénk. Neki köszönhető, hogy olyan termékeink vannak, legyen szó bármilyen festékről, amelyek valamilyen paraméterükben többet tudnak, mint a konkurenseké.”

A jó negyedszázad alatt természetesen voltak nehéz periódusaik. „A 2008-as válságnál nagy szerencsénk volt, hogy már sok nehéz időszakot megértünk. Másrészt láttuk, hogy az amerikai ingatlanválság végig fog söpörni a világon, úgyhogy már 2007-ben fel is készültünk rá. Nem vettünk fel új munkatársakat, a nyugdíjasokat fokozatosan leépítettük, más területen is csökkentettük a költségeket. De nagy szerencsénk is volt, mert volt egy tíz évig tartó nagy fejlesztésünk, ami pont akkor ért be. Kínába exportáltunk konténerben a GE-nek lámpákhoz speciális festéket nagy mennyiségben és magas áron” – mondja. Szép lassan aztán beindult a gazdaság, ezerféle pályázat volt, és ezen a területen nagyon aktívak voltak, folyamatosan fejlesztettek.

A Covid idején gyorsan rájöttek, hogy ha minden be van zárva, akkor az emberek unatkoznak, és előbb-utóbb elmennek a barkácsáruházba és a festékboltba, és hogy otthon tevékenykedjenek. Volt egy fél év, ami nagyon bizonytalan volt, minden héten összegyűltek az udvaron és megbeszélték, hogyan szervezzék a további munkát. „Felhívtam minden partnerünket, és mondtam nekik, hogy most rendeljenek, mert olyan roham lesz, amilyet még nem láttak. Néhány kivételtől eltekintve vették is a termékeinket, mint a cukrot. Életünk legnagyobb növekedését produkáltuk ebben az időszakban.” Persze a Covidot követő ellátásilánc-akadozások, szállítási problémák és elsősorban a gyors drágulás őket is nehéz helyzetbe hozta. „Ilyen időszakban nagyon nehéz kalkulálni, és mi sem mertünk hatalmas áremelésekbe belemenni. Ennek az lett a következménye, hogy az elmúlt két évben a stagnáló bevétel mellett megfeleződött a nyereségünk. De megyünk előre, mindent eszközt, ami létezik, bevetünk, hogy újra növekedési pályára álljunk. Legyen szó pluszemberekről, új termékekről, online marketingről.”

Hogy miképpen képzeli el a jövőt öt év múlva? „Egyelőre idegileg és egészséggel is bírom, sportolok minden héten négy napot, de azért el kell kezdeni gondolkozni az utódláson. Azt tervezem, hogy öt évig még itt dolgozom. Két gyerekem van, közülük az elemző közgazdász fiam lehet potenciális utód. Ő egyelőre külföldi, nemzetközi munkatapasztalatot akar szerezni. Még nem mondott határozott nemet, de igent sem. Abban állapodtunk meg, hogy jövőre, amikor 60 éves leszek, leülünk és átbeszéljük ezt a kérdést. Ha látszik annak a szikrája, hogy ide jön dolgozni, annak nagyon fogok örülni. Ha azt mondja, ez nem az én pályám, azt is meg fogom érteni. Hiszen látja, hogy az apja reggel 7-kor már úton van, naponta 10-12 órát dolgozik, sok embert irányít, és nem biztos, hogy erre vágynak a fiatalok.”

Egry Csaba szerint úgy tűnik, mintha Európában nem akarnának termelni. „Ha megnézem, hogy ma egy termelő vállalatnak mennyi adminisztrációnak, előírásnak kell megfelelnie, látszik, hogy a saját életünket nehezítjük meg. Az egész kontinens versenyképessége romlik. A festékekre vonatkozó szabályozás sok szempontból teljesen extrém, és minket, akik benne vagyunk ebben az iparágban évtizedek óta, persze senki nem kérdez meg ilyenkor. Meghozzák a szabályokat, előírásokat, aztán évek múlva, amikor látszik, hogy sehová sem vezet, megváltoztatják azokat.”