Zágráb persze eddig is egy felfedezésre váró hangulatos és barátságos város volt, de nem felkapott célpont a magyarok körében. A legtöbben talán a nyári foci-vb idején fedezték fel, amikor sokszor lehetett látni egy-egy győztes meccs után a Jelačić téren ünneplő hatalmas tömeget. Közvetlen repülőjárat egyébként már hosszú ideje nem üzemel Budapest és Zágráb között, de ez nem is annyira nagy probléma, hiszen Budapestről alig 3 óra alatt kényelmesen elérhető autóval.

 

Mi egyébként mégis repülővel közelítettük meg, Stockholmból jöttünk haza, és aznap nem volt közvetlen járat Budapestre. Ezért úgy döntöttünk: teszünk egy kitérőt Zágrábba. A repülőtér 16 kilométerre van a központtól, alig fél óra alatt meg is érkezünk a szállásunkra, Palace Hotel Zagreb. Monarchiabeli szecessziós épület, barátságos személyzet, alig 5 perc gyalog a Jelačić tér, tágas szobák. A Bookingon rendre kiemelik az extra reggelit, erre még visszatérünk. A Tripadvisor szerint pedig a 9. legjobb ár-érték arányú szálloda Zágrábban. Este 9-kor érkezünk, a recepción ugyan ajánlják a még nyitva tartó konyhát, de ezt most kihagyjuk, irány a belváros.

 

Utunk a Zrinjevac parkon keresztül vezet, itt persze horvátként tartják számon Zrínyi Miklóst, mindenfelé szökőkutak, szecessziós paloták, galériák. Hamarosan meg is érkezünk a Jelačić térre, ez Zágráb főtere már a 17. század óta. Az 1848-as szabadságharc után nevezték át Jelačić térre, a bánt a horvátok nemzeti hősként tisztelik. Némi intermezzo azonban itt is volt. A kommunizmusban Köztársaság térnek hívták, és Jelačić lovas szobrát is eltávolították, majd 1990 után a tér visszanevezésével egy időben a szobor is visszakerült a helyére.

 

Szép a város, de vacsorázni nem könnyű: 10 után vagy hely nincs, vagy a konyha nem működik már. Végül a Jelačić tértől nem messze, a katedrális közelében találunk egy helyet, ahova „még beférünk”. Konoba Bracera, igazi mediterrán hely, elsősorban tengeri dolgokban, rizottókban és sajtokban erős. Na meg a helyi borfelhozatal is meglepően jó, ha őszinték akarunk lenni, ár-érték arányban meglepő, de egyértelműen verik a magyar borokat. A vendéglői árak a budapestihez hasonlók, ez nekünk Stockholm után persze most olcsónak tűnik. Különbség még, hogy tapasztalatunk szerint itt nem divat a turisták lehúzása.

 

Reggeli pezsgővel

 

Másnap persze irány a Tripadvisor értékelésekben agyondicsért reggeli. Bár társaságunk egyik tagja mindig erősen szkeptikus mindenféle rankinggel és review-val kapcsolatban, mondván, hogy a tömegre nem szabad hallgatni, most még ő is elismeri: igazuk volt. Széles választék, nagyon minőségi alapanyagok, helyi és francia borok, valamint elég jó francia pezsgő. Reggelire! Ilyen kezdés után jókedvűen indulunk ismét a Jelačić térre, hogy nappal is felfedezzük a várost.

 

A legtöbb épület szecessziós, a többség a 19-20. század fordulóján épült. Érdemes megnézni a Mandusevac kutat, régen innen nyerték az édesvizet a helybeliek. Nem messze található a zágrábi katedrális, melyet I. László majd II. András király építtetett. Az impozáns gótikus templom 1217-ben készült el. A Jelačić tér közelében található a Dolac nevű szabadtéri piac, a gránátalmától a fügén át sokféle gyümölcsöt kínálnak, a kecske-, illetve juhsajtok mellett kapható rakija (horvát pálinka) is. De az igazi érdekesség persze a ribarnica, a halpiac, ahol gazdag kavalkád fogadott minket, friss halak, kagylók, tenger gyümölcsei mindenhol. Ne felejtsük, Horvátország tengerpartja több mint 1000 kilométer hosszúságú. Kicsit úgy érezzük magunkat, mintha Barcelonában a la Boquerián lennénk. Megkóstoltuk persze a horvátok egyik büszkeségét a Zagorski struklit is, ez egy rétesszerű, akár desszertként, akár sós változatban is fogyasztható helyi különlegesség. Nekünk bejött.

 

Siklóval a Felsővárosba

 

A főutcán kicsit sétálva hamar megtaláljuk a siklót, alig 66 méter hosszú, ezzel Európa legrövidebb ilyen alkalmatossága. Nem véletlen, hogy elég gyorsan meg is érkezünk a Gornji Gradba (felsőváros), ez gyakorlatilag a középkori városrész. A sikló a középkori erődítmény, a Lotrscak torony lábánál áll meg. A torony tetejéről pazar a kilátás. A felsőváros középpontja a Szent Márton tér és templom, ez utóbbi gótikus stílusban épült, a 14. században. Érdemes tovább sétálni a Strossmayer sétányra, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra.

 

Nem szabad kihagyni a Tkalciceva utcát, ahol egymást követik a kávézók, és érdemes meglátogatni egy-egy múzeumot; mi a naiv művészetek múzeumában jártunk. Ajánlott felkeresni a kicsit messzebb fekvő Mirogoj temetőt, mely Európa egyik legszebb sírkertje. Szintén a külvárosban található a Technika Múzeum, ahol sok más mellet minket leginkább Nikolas Tesla nemrég felújított demonstrációs stúdiója érdekelt. Ha valaki nem tudná, a világ egyik leghíresebb és legjelentősebb természettudósa elég sok mindent feltalált az elektromosság, a mágnesesség, a gépészet területén.

Zágráb keleti részén található a 316 hektáros park Maksimir park, amely 1794-ben nyílt meg a látogatók előtt, a Monarchia első és a világ egyik első közparkja. Ráadásul itt található a zágrábi állatkert is.

 

Miért Zágráb?

 

Autóval könnyen megközelíthető. alig 3 óra. Mondjuk vonattal, vagy éppen busszal annál hosszadalmasabb, majd 6, illetve 5 óra.

Igazi közép-európai hangulat, némi mediterrán beütéssel.

Kifejezetten olcsó a horvát tengerparthoz szokott látogatóknak.

Érdekes és minőségi gasztronómia, amely sok helyi sajátosságot mutat.

Emberléptékű város, főbb látnivalói gyalogszerrel könnyen bejárhatóak.

Barátságos, vendégszerető helybeliek.

Sok- sok monarchiabeli és magyar emlék – bár ez utóbbiakat, ha eufemisztikusak akarunk lenni, azt mondhatjuk, nem nagyon reklámozzák.