Őseim nem termeltek több száz éve szőlőt Egerben, így nekem kell megteremteni ezt a családi tradíciót – mondja dr. Lőrincz György, a Magyarországon, de nemzetközileg is jól csengő nevű St. Andrea Szőlőbirtok főborásza, lelke és motorja. Mi több, minden hazai borkedvelő Gyurija sem erre a pályára készült. Ifjúkorában válogatott vízipólós szeretett volna lenni, és ez az álma kis híján teljesült: az 1980-as években első osztályú pólósként szelte a habokat a medencében. Ő azonban már akkor maximalista ember volt, s ha már nem lett válogatott, készült a B-tervvel: a sportolás mellett Budapesten elvégezte a szőlész-borász szakot, miközben egyre gyarapodó családjával az egri családi ház helyett a gazdagréti lakótelepen a szülők által küldött csomagok segítségével bekkelte ki az ínséges időket.

 

1992-ben adta fel végleg pólós álmait, ez egy évvel az után történt, hogy elvégezte a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemet. Mint említettük, jó adag maximalizmus szorult belé, így az egyetemen le is doktorált, méghozzá a könnyű vörösborok készítésének technológiájából. Egy darabig úgy tűnt, nagyüzemi borászként fogja leélni az életét, hiszen éveken át az Egervin technológiai vezetője volt. Másfél évtizeddel ezelőtt azonban jött egy váratlan lehetőség. Egy Ausztriában élő magyar befektető fantáziát látott a tehetséges borászban, és megszületett a St. Andrea Szőlőbirtok.

 

A névadó „szent”

 

„Drága feleségem négy csodálatos gyermekkel ajándékozott meg, így megelőlegeztem neki a bizalmat, hogy róla mint szent asszonyról neveztem el a birtokot” – magyarázza a névválasztást Gyuri, akinek a boraiért már a 2002-es indulás óta rajong a szakma. E tekintetben hihetetlen sikersorozatot tud felmutatni a pince: négy évvel az indulás után az év emberének választotta egy lengyel bormagazin, a két legmagasabb hazai elismerést egymást követő években kapta meg: 2008-ban a Borászok Borásza lett, míg 2009-ben alig múlt negyven, s a szakma életműdíját, az Év Bortermelője elismerést is besöpörhette. Sőt, az államtól 2013-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét is megkapta, hat évvel az után, hogy lovagkereszttel tüntették ki.

 

„Életem legnehezebb időszaka”

 

Ha azonban megkapargatjuk a felszínt, kiderül, hogy e diadalmenet csak messziről tűnik göröngymentesnek. Bő tíz évvel ezelőtt ugyanis váratlanul meghalt a vállalkozás mögött álló befektető. „Ez volt életem legnehezebb időszaka. Sokat szenvedtem, mert társam családja hirtelen ellenségként tekintett rám.” A pince a csőd szélére sodródott, Gyuri kétségbeesett, és tehetetlenségében az égiekhez fordult. Bibliás, templomba járó ember lett, és e szokását megtartotta – bár a viharfelhők elvonultak; manapság is minden reggelét a helyi görögkatolikus templomban tölti, sőt néhány évvel ezelőtt elvégezte a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola hitoktatói képzését is. Merthogy a helyzet valóban csodával határos módon oldódott meg. Több olyan érdeklődő után, akik befektetésük gyors megtérülését és kommersz borok előállítását várták volna el Gyuritól, két olyan tehetős építész vállalkozó jelentkezett, akik a borok terén szabad kezet adtak az egri termelőnek.

 

Mi több, még fejlesztésekre is futotta, így történhetett, hogy ma már Eger legjobb dűlőiben – köztük az nevezetes Nagy-Eged-hegyen is – összesen mintegy 45 hektárról szüretelnek szőlőt. Arról már nem is szólva, hogy Budapest belvárosában két, kizárólag St. Andrea-borokat forgalmazó borbár is várja az egerszalóki pince rajongóit. Két és fél éve nyílt meg az Eiffel Palace-ban levő egység, ahol Barna Ádám séf innovatív konyhája miatt hihetetlenül hamar, egy év alatt a Michelin-kalauz ajánlott listájára is felkerült az étterem, míg a Váci utca 1. szám alatt a St. Andrea Wine & Sky Bar július eleje óta fogadja az elegáns egri borok kedvelőit.

 

Csúcsbor lehet a bikavér?

 

„Nem vak ez a ló, csak bátor!” – tartja a mondás, és nehéz eldönteni, önsorsrontó vakhit vagy Szentlélek sugallta meggyőződés hajtja előre Gyurit akkor, amikor azt hirdeti, hogy az egri bikavér versenyre kelhet a legkiválóbb piemonti vagy burgundiai borokkal. Bár néhány hónappal ezelőtt – elsőként a vörösborok között – a hungarikumok közé emelték az egri bikavért, mégsem ez adja a legnagyobb okot a reményre. Sokkal biztatóbb jel, hogy nemzetközi borszakírók egyre többször és egyre elismerőbben írnak a St. Andrea, a Kovács Nimród Borászat vagy a Thummerer Pince egy-egy izgalmas bikavéréről. Olyannyira, hogy a már említett Nagy-Eged-hegyről szüretelt vörös házasítás tavaly egy hazai szakmai értékelésen 96 pontot kapott, de a 30 ezer forint körüli árú csúcsbort a világ legnevesebb szakértői is bőven 90 fölötti pontokkal szórták meg, ami igencsak unikális az egri bikavérek között.

 

A fentiekből talán azt szűrhetnénk le, hogy Gyuri makacs, nagyra törő ember. Ez azonban nincs így. Igaz, a borok tekintetében nem ismer pardont, ám a halk szavú, szerény borász a harsányságnál jobban kedveli a csendes szemlélődést. Borkóstolói felérnek egy lelkigyakorlattal, mi több, még borainak elnevezése is mélyen megélt hitét jelzi. Belépő terméke, a Napbor Szűz Máriára utal, ahogy a Boldogságos vagy a Mária nevezetű is. Középszintre árazott bikavére, az Áldás neve önmagáért beszél, ahogyan a St. Andrea Szőlőbirtok zászlósbora, a Merengő is. Talán csak beaujolais jellegű friss, gyümölcsös vörös házasítása lóg ki a sorból, annak az Akutyafáját nevet adta – ez a legvaskosabb megjegyzés, ami felpaprikázott hangulatban elhagyja a borász száját.

 

Habár egy-egy évjárat miatt Gyurinak lehetne oka a panaszra, úgy tűnik, ami a családját illeti, minden gátlás nélkül lehet hálás. Felesége, a névadó Andrea a pince designelemeivel foglalkozik, legidősebb fia, Gyuri végzett borászként a szőlőmunkát felügyeli, sőt már saját bort is készít, Bálint fia első osztályú pólós, és néhány hete volt az esküvője (valamint nemrégiben nyitott a Szépasszony-völgyben St. Andrea borokat forgalmazó bisztrót), Anna lányuk rendezvényszervező, míg legkisebb fiuk, Ákos szeptemberben kezdi a középiskolát. Így aztán, mondhatni, az egész családra jellemző a St. Andrea Szőlőbirtok termelési és gazdálkodási filozófiája: „Törekszünk a jónak gyakorlására”.