A világ nagy rejtélyei közé tartoznak többek között, hogy pontosan mi módon épültek a piramisok, hogy kerültek a sivatagba a Nazca-vonalak Peruban, és a recept, hogy mitől működik tutira egy étterem. Van, aki tehetséges belsőépítészre, más a kreatív séf helyes kiválasztására esküszik… Van egy kombó viszont, ami nagyon működik: főzzenek jól, és szeressék a vendéget. Folytatjuk kedvenc vendéglőink sorozatunkat, hogy jobban teljen az idő, amíg véget érnek a lezárások.
Néhány évvel ezelőtt már az is nagy szó volt a Balatonon, ha jó minőségű (nem mélyfagyasztott, nem agyonvegetázott) ételhez lehetett jutni. Aztán, ahogy egyre több fizetőképes, jó színvonalú étteremhez szokott vendég érkezett, úgy jöttek rá a vendéglátók, hogy itt is érdemes a fine dining műfajhoz szokott célközönségre lőni, és nagyon szép, nagyon különleges és kifinomult menüsort kínáló helyek nyíltak a parton kisebb-nagyobb távolságra, gyakran egymásra licitálva a kifinomultságban.
Előállt tehát nemsokára az a helyzet, hogy a Balatonon könnyebb volt tokhaltatárhoz jutni vagy rozmaringos báránysülthöz rukkolás polentával, mint egy rendes rántotthúshoz. Ami egy darabig nem volt probléma, mert az úri közönség kifejezetten élvezte, hogy a gyönyörű környezethez gyönyörű fogásokat is kapni, de amikor rájött, hogy egy kiadós vasárnapi húsleves, no, az nincsen közel s távol, akkor erőst megszomorodott.
Ezt a hiátust természetesen és szerencsésen megérezte néhány (sajnos még nem elég) egység, és az ő koncepciójuk már az volt: nem gondolunk újra semmit, hanem a vendéget akarjuk megetetni, jó ízléssel, jó alapanyagokból, nem degeszre, hanem elégedetten szuszogósra.
Törzsvendégek és beavatottak
Ennek a műfajnak elsőhegedűse, zászlóshajója, vezérlő csillaga a vászolyi Zománc Bisztrócska, amely elhelyezkedésénél fogva sem engedheti meg magának, hogy ne főzzön jól. Aki ide akar eljutni, annak fel kell verekednie magát autómobillal (a nagyon menők bicajjal) a 71-estől balatoni mércével sok kilométeren át, keresztül az erdőn. Ráadásul legalább egyvalaki biztosan nem borozhat, ha nem is belső motivációból, akkor a hatályos jogszabályoknak, és a helyi rendvédelmi szervek dicséretesen lankadatlan figyelmének köszönhetően. Ide nem esik be senki véletlenül, törzsvendégek és a törzsvendégek által beavatottak találkozóhelye Vászoly.
A Zománc Bisztrócska tehát az a vendéglő, ahol az a titok, hogy nincs titok. Minden ételnek értjük a nevét, láttunk is már olyat nemegyszer, és ráadásul csupa jó dolog jut róluk eszünkbe: családi ebédek, kedvenc kisvendéglők, nagyi főztje. Belső tere is kisvendéglős, de nem az a húsz évvel ez előttről itt maradt típus, hanem amin látszik, hogy gondosan, szépítgetve rakták össze, hogy itt tényleg kedves vendég lehessen a kedves vendég.
Amiért a főzést kitalálták
Vargányás kacsamájpörkölt hagymás burgonyával. Na, most itt álljunk meg egy pillanatra. Biztos vannak olyan kedves olvasók, akik mondjuk vegánok, nem szeretik a májat, vagy inkább roston csirkemellet preferálnak ebédelni friss salátával. Ez is teljesen rendben van, virágozzék minden virág, ki mit tép, olyat szagol, mindenki egye, amit szíve, ízlése diktál. De mindenki máshoz szólunk most. A vargányás kacsamáj egy olyan dolog, különösen mondjuk vasárnap délben fogyasztva, utána esetleg egy madártejjel vagy túrógombóccal, amiért valószínűleg egyáltalán a főzést kitalálták. Amiért nem zúzott magokat eszünk már, vagy mamutot tűz fölött kicsit megpörkölve.
Az benne a csodálatos, hogy egy kis piros lábosban összetornyozva megtalálunk minden ízt, amiért a magyar konyhát szeretni lehet, és kell is. Sajnos a történetírás nem jegyezte fel, hogy a hagymát, a húsféléket, a pirosparikát és a krumplit ki kombinálta össze először (bezzeg Sandwich grófot tudja mindenki, pedig hol van az a teljesítmény egy rendes paprikáscsirkétől tejfölös uborkasalátával), de minden házias ételt kedvelő szívébe örökre lángbetűkkel égett be neve, legyen az bármi is.
És a csülkös pacal
Még a vargányás kacsamáj előtt húslevest is ehetünk, ami szintén olyan, hogy a wikipédián nem is kell hozzáírni semmit, csak elég egy képet betenni; vagy vászolyi sajtkrémet, mert a Zománc igyekszik helyi alapanyagokból készült ételeket kínálni, már amennyire egy környék el tud látni persze ennyi éhes embert, amennyi a Balaton-felvidéken az utóbbi időszakban feltűnt. Helyi kis borászatok tételeit is megtaláljuk itt, ami azért jó, mert még mindig lehet felfedezni való azoknak is, akik már évek óta, kitartó alapossággal tanulmányozzák a balatoni borok legújabb trendjeit.
Zárásul kizárólag azért soroljuk még fel a menü eddig nem említett részeit, hogy bosszantsuk azokat, akik ezt a cikket éhesen, valamelyik főétkezés előtt-helyett olvassák: harcsapaprikás fokhagymás csuszával, csontos karaj burgonyasalátával, rántott csirkecombfilé petrezselymes burgonyával, uborkasalátával, libacomb káposztás tésztával, szarvasvadas. És a csülkös pacal.
Az tehát nyilvánvaló, hogy aki fogyókúrázni szeretne, bármilyen okból inkább mentes ételeket fogyasztana, vagy molekuláris gasztronómiára bukik, az inkább ne a Zománcba jöjjön. Mindenki másnak viszont szeretettel ajánljuk.