Mit mutat a fluktuációs térkép?

A hazai munkaerőpiac látszólag megnyugodott: a dolgozói fluktuáció országos szinten csökken, a vállalatok mégis egyre nagyobb kihívásokkal néznek szembe. A HR-Evolution Kft. legfrissebb, 128 céget és 104 ezer munkavállalót érintő országos benchmark kutatása szerint az idei év kulcskérdése nem az, hogyan toborozzunk, hanem hogy kit és hogyan tudunk megtartani.

„A fluktuációs mutatók csökkenése nem feltétlenül jó hír: sok helyen nem új munkaerőt szereznek, hanem egyszerűen nem pótolják a távozókat” – mondja Csikós-Nagy Katalin, a kutatás vezetője, a Megtartás című szakmai könyv társszerzője.

Stabilizáció vagy kényszerpálya?

A fluktuációs ráta az elmúlt évekhez képest mérséklődött: a teljes állomány esetén 23%-os szintre esett vissza (elmúlt 9 évben a legalacsonyabb), és a cégek többsége további csökkenést vár. Ugyanakkor a kutatás szerint ez részben a romló gazdasági környezet miatt következett be, nem pedig a munkahelyi stabilitás javulásának köszönhetően.

Az autóiparban például a cégek 81%-a érzékeli a gazdasági visszaesést, és ez kihat a foglalkoztatásra is: számos helyen felvételi stop van érvényben, vagy a távozó dolgozókat egyszerűen nem pótolják. A válaszadó cégek 23%-a hajtott végre leépítést, míg azok közül, akik nem építettek le, 27% szándékosan nem pótolta kilépőit.

Minden harmadik új dolgozó már a próbaidő alatt távozik

Az egyik legsokkolóbb adat a kutatásból, hogy a munkáltatók szerint tízből három új dolgozó még a próbaidő alatt elhagyja a munkahelyet. Vagyis mire valaki igazán beilleszkedne, már nincs is ott. Sőt, vannak olyan cégek, ahol már 10-ből 7 új kolléga sem jut el a beilleszkedésig – vagy azért, mert nem válik be, vagy mert ő maga dönt a gyors távozás mellett.

Ez a tendencia az elmúlt években tovább romlott. Míg korábban az ilyen korai kilépések aránya körülbelül 25% volt, mostanra 30% fölé emelkedett.

És hogy mi állhat a háttérben? Egy másik kutatás szerint a munkavállalók negyede már az első héten olyan negatív élményeket szerez, amelyek megingatják a bizalmát – sokszor ez a rideg fogadtatásról, embertelen bánásmódról vagy épp a teljes érdektelenségről szól. Ilyenkor nem is tud kialakulni a kötődés vagy az elköteleződés.

Ehhez jön még, hogy a fiatalabb generációk más elvárásokkal érkeznek a munkahelyre. Fontos számukra a figyelem, a visszajelzés, az értelmes munkaélmény – és ha ezt már az elején nem érzékelik, könnyen továbbállnak.

A tanulság egyszerű, de súlyos: nem elég felvenni valakit – meg is kell tartani már az első naptól kezdve. Ehhez pedig a cégeknek is változniuk kell. Nem csak a kiválasztás folyamatán, hanem a fogadtatáson, az első hetek élményén, és azon, hogy emberként kezeljük az új kollégát – ne csak egy új „erőforrásként”.

Nem a gazdaság pörög most, hanem a bejárati ajtó. És ha nem kezdjük el időben megerősíteni, nem lesz, aki belép rajta.

 

Kilépési ok: a vezető – de ezt senki nem mondja ki

A fluktuáció mögött húzódó okok között továbbra is előkelő helyen szerepelnek a vezetői stílus, a munkarend, valamint a stressz és kiégés. Sokan azonban ezeket az indokokat nem merik kimondani – helyettük „családi okra” vagy „egészségügyi indokra” hivatkoznak.

„A kilépő dolgozók gyakran nem őszinték, mert nem érzik magukat biztonságban. Pedig, ha a valódi okokat ismernénk, megelőzhetnénk a problémákat” – hangsúlyozza Csikós-Nagy Katalin.

A kutatás ezért külön figyelmet fordít az exit interjúk minőségére, valamint arra, hogy a fluktuáció nem csak számokról, hanem emberekről és kapcsolódásokról szól.

A megtartás első sorban a vezetők dolga – a vezetők erre való felkészítése pedig a HR-é.

A felmérés szerint a 2025-ös év legfontosabb HR-fókusza a munkaerő-megtartás (76%), valamint a kulcsemberek megtartása (56%). De ezek a célok nem valósulnak meg bónuszrendszerekkel vagy toborzási kampányokkal.

A kutatás hátterét adó Megtartás című könyv egyik központi gondolata, hogy a boldog, elégedett, elkötelezett dolgozó marad – mindenki más menni fog.

És hogy mitől boldog egy dolgozó?

A válasz egyszerű, mégis ritkán megvalósított: figyelem, bizalom, támogatás, és értelmes munka egy működő csapatban. Vagyis nem „ingyen gyümölcsnap” kell – hanem hiteles vezetés.

A tanulság: nem a fluktuáció a veszély, hanem a tétlenség.

Bár a számok most kedvezőbbnek tűnnek, a kutatás arra figyelmeztet: a valódi veszély az, ha a vezetők hátradőlnek. Mert a gazdasági nyomás miatt ma lehet, hogy kevesebben váltanak, de ha egyszer újra mozdul a piac, csak azokat a munkahelyeket választják majd, ahol jó lenni

Hirdetés átugrása →