A tőzsdén soha sincs egyetértés, nem is lehet. Ha mindenki ugyanazt gondolná a részvényekről, akkor az azonnal beépülne az árakba, megszűnne a forgalom nagy része. Sőt, ha valamiben nagyon nagy az egyetértés, annak sokszor az ellenkezője történik. Így aztán bármikor böngésszük is a tőzsdei híreket, mindig fogunk találni olyan véleményt, hogy miért kellene a részvényeknek emelkedniük, és olyat is, miért kellene esniük. Talán annyi változott a 2008-2009-es nagy válság után, hogy gyakoribb állatfajjá vált a vészmadár. A részvényindexek 2009. márciusi mélypontja óta szinte minden napra jut olyan „szakértő”, aki a papírok visszaesését prognosztizálja, és ezt meg is tudja logikusan indokolni.

 

 

A bika évtizede

 

A részvényárfolyamok ennek ellenére azóta is csak emelkednek, és emelkednek, alig volt jelentősebb korrekció 2009 óta. (Korrekciónak a legalább tízszázalékos, átmeneti ellenirányú mozgást szokták nevezni.) A mostani emelkedő trend már hosszú, egyesek szerint a történelem egyik leghosszabb „bika piaca” (tőzsdei emelkedő időszaka), mások szerint csak közepes. Utólag persze mindig jönnek rengetegen, akik megmagyarázzák, mi miért történt. A bika piac fő okai között szokták felsorolni, hogy a kamatok, a kötvényhozamok rekord alacsonyak, sokszor negatívak, emiatt a megtakarítók kénytelenek a részvények felé fordulni. A jegybankok öntik a pénzt a piacokra (korábban az USA-ban, ma az EU-ban, Japánban Nagy-Britanniában, de néhány kisebb országban is). Donald Trump merész gazdasági terveiből ugyan egyelőre egy sem valósult meg, de ha késéssel is, még valóra válthatók.

 

Fontos, hogy a gazdaság végül kilábalt a válságból, van, ahol előbb (mint az USA-ban), másutt esetleg utóbb és inkább nyögve nyelősen (mint az EU-ban). Az is lényeges, hogy részben az alacsony kamatok folyományaként, maguk az amerikai vállalatok is iszonyú pénzeket költenek el saját részvényeik visszavásárlására. Több veszélyes negatív fordulat elmaradt, a Brexit vagy a holland választás nem verte szét az EU-t, és nem is taszította recesszióba a gazdaságot, Kína nem omlott össze. Az olaj 2016 eleji, kritikusan alacsony ára sem tartott sokáig, nem tette tönkre tömegesen az olajtársaságokat, rajtuk keresztül pedig a nekik hitelező bankokat. A francia választás eredménye ugyan még nem ismeretes, de várhatóan ott is elmarad majd a negatív fordulat.

 

Abban a kérdésben nem foglalnánk állást, hogy tovább emelkednek-e a részvényárfolyamok, vagy sem. Egy 10-20 százalékos korrekció vagy megugrás mindig benne van a pakliban. De ha átgondoljuk a felsorolt tényezőket, amik az eddigi felfutást okozták, azt vehetjük észre, hogy egyelőre mindegyik pillér többé-kevésbé érintetlen, az okok nem igazán változtak. Elképzelhető, hogy a sok éves trend évekig tovább fut, és a tőzsdék újabb csúcsokra érnek.

 

 

Ott van Amerika

 

Ma már a magyar befektetők előtt az a dilemma is ott áll, hogy ha részvény, akkor mégis hol? A magyar tőzsde jól teljesített az utóbbi években, sőt hosszú távon is, de kicsi, ezért nem javasolt az összes pénzünket ott tartani. Szóba kerülhet még az USA, az EU részvénypiaca, esetleg Japán, illetve az úgynevezett feltörekvő piacok. Ha felrajzoljuk az európai, amerikai és feltörekvő piaci részvények teljesítményét (EuroStoxx 50, S&P 500 indexek és a feltörekvő piacokat követő MSCI Emerging Markets ETF), akkor azt látjuk, hogy az utóbbi 12 évben, a válságot megelőző „boldog békeidőktől” mostanáig legjobban az amerikai indexek teljesítettek. Az ETF-ben az indexektől eltérően költségek is vannak, így lehet, hogy a feltörekvő piacok teljesítménye is utoléri az S&P 500-at. Mindkettő emelkedése 100 százalék körül van, miközben az európai blue chipeket ábrázoló EuroStoxx 50 index csak 12 százalékkal ment fel. (Az utóbbi index közel 70 százalékát német és francia cégek teszik ki.)

 

A különbségnek rengeteg oka lehet, de néhány nyilvánvaló. Az amerikai jegybank sokkal korábban megkezdte a gazdaság élénkítését a pénzmennyiség növelésével, miközben az EKB még bénázott, és az ottani gazdaság is sokkal korában beindult a válság után. Az európai kontinensen ráadásul újabb válságok sora következett. Emlékezzünk rá, hogy 2011-ben Portugália, Spanyolország, esetleg Olaszország, pár évvel később Görögország készült csődbe menni. Ezek a veszélyek ma sem múltak el, főleg Olaszországtól tartanak nagyon. Nem sokkal ezután jött a menekültválság és a terror, a Brexit, az idén pedig zsinórban a különböző, sorsdöntőnek tartott választások (holland, francia, szeptemberben német) következnek. S akkor még nem is beszéltünk Törökországról, amely szó szerint a menekültválság kulcsát tartja a kezében, és éppen a demokrácia felszámolásával van elfoglalva. Ha egy amerikai vagy ázsiai befektető idenéz, lehet, hogy inkább gyorsan el is fordítja a fejét, annyiféle a kockázat.

 

 

Esztendők osztaléka

 

Az amerikai és az európai részvények közötti különbség tehát nagy, ráadásul az európai papírokkal kapcsolatban kevesen gondolják, hogy túlértékeltek lennének. Az amerikai részvények értékeltségi mutatói közül némelyik már a nagy összeomlások előtti időket idézi. A tőkepiacok ciklikusak, állandóan mozgásban, hullámzásban vannak, a lemaradókból gyakran éllovasok lesznek, és fordítva (de nem mondhatjuk biztosra, hogy aki lemarad, az valamikor biztosan a csúcsra kerül). Könnyen lehet, hogy a következő pár év az európai részvényekről fog szólni, főleg, ha a viszonylagos stabilitás megmarad, és nem lesz földindulás a politikában.

 

Az említett hozamok azonban csalókák, nem is kissé. Az S&P 500 amerikai index és az említett, széles körben használt európai EuroStoxx 50 index (SX5E) egyaránt úgynevezett árfolyamindex, azaz nem tartalmazza az idő közben kifizetett osztalékokat. Pedig ha az indexeknek megfelelő részvénykosárba fektetnénk, akkor osztalékot is kapnánk, tehát az osztalékkal is érdemes számolni.Az európai indexnek az osztalékok kifizetésével is számoló, azokat is értéknövelőként tartalmazó „bruttó hozamú” változata (SX5GT) 2005 áprilisa és 2017 áprilisa között 717,7 pontról 1330 pontra emelkedett, ez már sokkal nagyobb növekedés, 85,6 százalék. A sok amerikai részvényt felölelő S&P 500 (SPX) osztalékos, „total return” verziója (SPXT) pedig ez idő alatt 1762 pontról 4506 pontra ment fel, ami már 156 százalékos emelkedés. Ezek a számok is komoly felülteljesítést jeleznek az amerikai részvényindexeknél.

 

Másrészt az, hogy az osztalék szerepe ilyen időtávlatban már hatalmas, megmutatja, hogy a hosszútávon gondolkodó befektetőknek mennyire érdemes lehet osztalékpapírokat vásárolniuk. Nem mindegy, hogy kétszeresére vagy több mint két és félszeresére nő a tőkénk értéke. Ma vannak olyan nagyvállalatok, amelyek euróban bőven az eurós megtakarítások feletti osztalékot fizetnek. A Daimler osztalékhozama például 4,5, a Siemensé 2,9 százalék volt április közepén a Dividendenchecker adatai szerint. A Dividenddata nevű oldal szerint pedig a brit FTSE-100 index tagjainak átlagos osztalékhozama 3,75 százalék. Kiugró osztalékot fizetnek például a BP és a Royal Dutch-Shell olajmultik, évi hét százalék körül, de bankok, telefontársaságok is képesek 5-6 százalékos kifizetésre. De hazai példákat is találunk a magas osztalékhozamra. A Mol vezetője például egy interjúban azt mondta, évi tíz százalékkal növelnék a kifizetést, ami vonzó osztalékpapírrá teheti a részvényt. Osztalékhozama már ma is 3,0 százalékos. Stabil osztalékfizető a Magyar Telekom is, osztalékhozama még a magyar állampapírt is megveri, legalább évi 5,1 százalék.