A munkáltató ellenőrzésének jogalapját A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 11.§ (1) bekezdése teremti meg, mely kimondja, hogy a munkáltató a munkavállalót a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizheti. Az ellenőrzés csak és kizárólag a munkaviszonnyal összefüggésben valósulhat meg, az alkalmazottak magánéletére nem terjedhet ki, és nem járhat az emberi méltóság sérelmével.

Az emberi méltóság sérelmének elkerülésére talán a kamerás megfigyelések, illetve a fizikai ellenőrzések esetében szükséges a legnagyobb hangsúlyt fektetni. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) egy 2013-as, elektronikus ellenőrzési módokról kiadott ajánlásában hangsúlyozza például, hogy az öltözőben, mosdóban kamerát elhelyezni tilos, mert az sérti az emberi méltóságot. A Legfelsőbb Bíróság a 2000.249 számú elvi bírósági határozatában pedig azt állapította meg, hogy az ellenkező nemű személy által végzett motozás ugyanezen okból jogszerűtlen.

Amennyiben a munkáltató a munkaviszonnyal összefüggésben, az emberi méltóság sérelmével nem járó módon ellenőrzi a munkavállalót, úgy ehhez a tevékenységhez a munkavállaló hozzájárulása nem szükséges, előzetes tájékoztatása azonban főszabály szerint mindig.

 

Megfigyelés kamerával

Az elektronikus képrögzítő rendszer telepítése is olyan ellenőrzési mód, mely erőteljesen korlátozhatja a munkavállaló magánszféráját, ennek megfelelően kizárólag a törvény által szabályozott, szigorú feltételeknek megfelelően lehet alkalmazni. Elsődlegesen az emberi élet, testi épség, személyi szabadság védelme, veszélyes anyagok őrzése, vagyonvédelem, illetve üzleti, fizetési, bank- és értékpapírtitok védelme alapozhatja meg a kameratelepítést. Nem lehet elhelyezni a munkáltató területén olyan kamerát, amely kifejezetten és kizárólag a munkavállalót és az általa végzett tevékenységet figyeli. Jogellenesnek minősül a Hatóság 2013-ban kiadott, a munkahelyen alkalmazott elektronikus megfigyelőrendszer alapvető követelményeiről szóló ajánlása szerint az olyan kamerás megfigyelés is, amelynek célja a munkavállalók viselkedésének befolyásolása. Ahogyan azt korábban említettük, szigorúan tilos kamerát alkalmazni illemhelyiségben, öltözőben, zuhanyzóban, orvosi szoba várójában, illetve olyan helyiségben, ahol a munkavállalók kizárólag munkaközi szüneteiket töltik. Kivételt képez a tilalom alól az az időszak, amely alatt egyetlen munkavállaló sem tartózkodhat jogszerűen a munkáltató területén (például: munkaszüneti napon). Ilyenkor a fent említett helyiségekben is működtethető kamera.

Fontos követelmény, hogy a munkáltató csak a saját tulajdonában vagy használatában álló épületrészeket, illetve az ott történt eseményeket figyelheti meg. A kamerás megfigyelés tekintetében a munkáltatót szigorú tájékoztatási kötelezettség terheli. Minden kamera vonatkozásában pontosan meg kell jelölnie, hogy az adott eszközt milyen célból helyezte el, és milyen területre, berendezésre irányul a kamera látószöge. Nem elfogadott az a gyakorlat, amely szerint a munkáltató általánosságban tájékoztatja a munkavállalót arról, hogy a munkahelyen elektronikus megfigyelőrendszert alkalmaz.

A kamerás megfigyelések két típusát szokás elkülöníteni: a direkt megfigyelést, melynek során nem rögzítenek képfelvételt, csupán az erre kijelölt személy látja élőben a kamera képét, valamint a képfelvétel rögzítésével járó megfigyelést. Utóbbi esetében fontos, hogy a munkáltató szabályozza a felvételek visszanézésének és törlésének rendjét is. A Hatóság egy 2016. augusztusi határozatában hangsúlyozta, a munkáltató a kamerás megfigyelés során rögzített felvételeket főszabályként maximum 3 napig tárolhatja, és kötelessége biztosítani azt, hogy a felvételek visszanézésére a lehető legszűkebb, döntéshozatali jogokkal felruházott személyi kör legyen csak jogosult. Emellett szükséges belső szabályzatot alkotnia arra vonatkozóan, hogy ki, milyen célból és milyen időközönként nézheti vissza a felvételeket, felügyelheti a törlési eljárást, valamint győződhet meg a törlés megtörténtéről.

 

Személyes levelezés és internethasználat

A munkáltatónak joga van ahhoz, hogy szabályozza az internet- és email-használatot a munkahelyen. Erre alkalmas lehet például a belső szabályzatban lefektetett, bizonyos honlapok látogatására vonatkozó tiltás. A munkáltatók által gyakran használt megoldás még meghatározott weboldalak hozzáférhetetlenné tétele egy központi szűrő bekapcsolásával.

Ha a munkáltató egyértelműen közli, hogy minden, nem a munkavállaló munkaköri feladatainak teljesítéshez kapcsolódó honlap használata tilos, akkor a későbbiekben bármikor ellenőrizheti e szabály betartását. Ilyenkor úgy értelmezendő, hogy a munkavállaló – amennyiben nem tartja be ezt a szabályt, és magáncélból is megnyit bizonyos weboldalakat – automatikusan hozzájárul ezen oldalak tartalmának munkáltató általi megtekintéséhez.

Amennyiben a munkáltató csak bizonyos oldalak látogatását tiltja meg (leggyakrabban a közösségi oldalakét), de egyébként megengedi, hogy az alkalmazottak magáncélra is használják az internetet, úgy az ellenőrzés csak akkor szabályos, ha arról előre tájékoztatja a munkavállalókat, és beszerzi előzetes hozzájárulásukat.

 

GPS használata, nyomkövetés

A munkavállaló követése GPS-szel az ellenőrzés egyik legfokozottabb formája. Fontos, hogy ilyen rendszert csak azon munkavállalók esetében alkalmazhat a munkáltató, akik munkakörének jellege erre okot ad. Ilyen munkaköre lehet például a taxisofőrnek, a pizzafutárnak, illetve a céges gépkocsit rendszerint használó értékesítési munkatársnak. Az adatvédelmi biztos állásfoglalása szerint pedig: „a GPS rendszer jogszerűen csak a munkaidő alatt továbbíthat adatot, ennek biztosítására pedig ajánlott a személygépkocsikat a munkavállalók által működésbe hozható készülékkel (kapcsológombbal) felszerelni”.

Ehhez hasonlóan, ha a munkáltató engedélyezi, hogy a munkavállaló a számára biztosított céges gépkocsit magáncélra is használja, akkor lehetővé kell tennie azt is, hogy a GPS-rendszert a magánhasználat idejére kikapcsolhassa annak érdekében, hogy a nyomkövetés ne járjon a magánélet megfigyelésével.